Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
lő méretű zöldalgák kiszűrhetők a busa számára, de vastag cellulózfaluk miatt nem hasznosíthatók. Saját kísérleteinkben a fehér busa ivadéka naponta a testtömegének a 2-8%-ával azonos mennyiségű Scenedesmus obtusiusculus sejtet szűrt ki a vízből, mégis veszített testtömegéből. Méretüktől függően a zooplankton-szervezetek 1-20 pm-es alga kiszűrésére képesek. A kisebb méret a kerekesférgekre, a nagyobb a nagytesű Cladocerákra érvényes. A zooplankton kiváló táplálékai a megfelelő méretű algák, közülük pedig különösen az egysejtű vagy néhány sejtes cönobiumot alkotó zöldalgák. Az algák beltartalmi értéke a víz növényi tápanyagainak a koncentrációjától függ. Az algasejtek telítetlen- zsírsav-tartalma, N-től függő fehérjetartalma és P-ellátottságtól függő P-koncentrá- ciója befolyásolja a szűrő zooplankton-szervezetek növekedését és szaporodását. Az algák megfelelő tápanyagellátása, a tókezelés ezért nem csupán biomassza, hanem minőségi biomassza termelését jelenti. 2.5.2.3. Makrofitonok - biomasszájuk átalakítása mikroalga-biomasszává A halastavak makrofitonjai, szervezettebb vízinövényei a víz fölé emelkedő növényekre (pl. Phragmites), a víz felszínén úszó növényekre (pl. Lemna) és az alámerült növényekre (pl. Myriophyllum, Ceratophyllum) oszthatók. Nagy felületű halastavaknál a nád a partvédelem miatt lehet előnyös, a vízilencse egyes halfajok közvetlen tápláléka, az alámerült növényzet pedig az ivadék búvóhelye és rovarlárvák élettere lehet. Mindezen előnyök ellenére a makrofitonok, különösen az alámerült növények jelenléte halastavakban általában nemkívánatos. Az alámerült makrofitonok megjelenése és tömeges elszaporodása rendszerint a tóvíz hosszabb ideig tartó nagy átlátszóságával függ össze, aminek fő okai a következők lehetnek: (1) a tófeltöltést követően az oldott tápanyagok hiányoznak, emiatt az algák nem tudnak elszaporodni, (2) a víz zavarosságát növelő kétnyaras, de főleg há- romnyaras pontyok hiánya (3) a túlzott trágyázás miatt olyan jelentős algabiomassza alakul ki, amely hirtelen elpusztul. Ez utóbbi többnyire napsütéses napokon következik be, amikor nagy a víz 02- és alacsony a C02-koncentrácíója, a pH pedig nagyon magas. Gyakran ehhez járul még a halgazda igyekezete az algák elszaporításának az elősegítésére. Látva az alámerülő vízinövények kezdeti elszaporodását, elkezdi trágyázni a tavat abban a reményben, hogy a kivitt tápanyagot az algák fogják felvenni. Ezzel szemben a tápanyagot a növények veszik fel, és még gyorsabban növekednek. Az alámerült növényekkel együtt, de többnyire csupán azok pusztuló szakaszában szaporodnak el a fonalas zöldalgák, amelyeknek csupán a hátrányait lehetne felsorolni a halastavakban. Az alámerült makrofitonok a halastavakban a táplálékláncon nagyon lassan továbbhaladó növényi biomasszát alkotnak. A fítoplankton dominanciájú halastavakhoz képest kisebb a vízinövényes tó természetes haltermelő képessége. A helyi szakemberek által ismerten vízinövényes halastavakban a tömeges elszaporodás megakadályozása és az eltávolítás megfelelő amurnépesítéssel lehetséges. Egyéb esetekben a vízinövények ellen — a vegyszeres irtás mellett — csupán a sávos kaszálás az egyetlen hatásos megoldás. A vízinövényekben és fonalas zöldalgákban lévő szerves anyagot 372
