Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
munkaigénye ezáltal lényegesen kisebb, mint a pontynál. 5) Ikrájuk inkubációja az érlelővíz alacsonyabb hőmérséklete miatt viszonylag hosszú időt vesz igénybe. Ezenfelül a gyengébb termékenyülés miatt a fejlődő ikrák megőrzése fokozottabb odafigyelést és gondoskodást kíván a tenyésztőtől. A márna keltetőházi szaporítása A máma keltetőházi szaporítására április végén-május elején kerülhet sor. A megfogott állományból először a szaporításra szánt ikrásokat célszerű kiválogatni. Az ikra kinyerésének alapfeltételei az ivarérettség és a felkészültség. Ezért lehetőség szerint a telt hasú, 2 kg-nál nagyobb testtömegű ikrások kiválasztása javasolt. Az ikrások mellé olyan tejeseket érdemes választani, amelyek már folyatják a tejet. (Ha az állomány kisebb méretű, feltehetően hímivarú egyedei enyhe nyomásra sem adnak tejet, az adott állomány nem készült fel az ívásra. A szaporítást egy későbbi időpontra kell halasztani, és az akkor megfogott állományra kell alapozni. A spermiáció ugyanis jelzi, hogy az anyahalak - beleértve az ikrásokat is - felkészültek-e az ívásra, illetve alkalmasak-e a szaporításra.) Az 500-600 grammos tejesek megfelelő mennyiségű és minőségű spermát adnak, méretüknél fogva kezelésük egyszerűbb. A szaporítás tervezésekor egy tejesre két-három ikrás számolható. A márna rendkívül oxigénigényes faj. Mesterséges környezetben tartva fokozott figyelmet kell fordítani a medencékben elhelyezhető halak számára, valamint a medencéken átfolyó víz mennyiségére, illetve oxigénkoncentrációjára. Levegő-porlasztással a medencés tartás biztonsága jelentősen növelhető. A márna felépítése (izmos, torpedó formájú test) és a szaporításra alkalmas ikrások viszonylag nagy mérete miatt nehezen kezelhető a szaporítási műveletek során. A mérlegelés, a hormon- kezelés és a fejés az anyahalak bódítását követően lényegesen egyszerűbben elvégezhető. A márna ívási időszakában az ívóhely vizének hőmérséklete 16 °C körül alakul. Ebből következően az anyahalak beérlelése, az ikra inkubációja és a nem táplálkozó lárva tartása során a keltetőházat ellátó víz hőmérsékletének is hasonlónak kell lennie. Az ovuláció és a spermiáció hormonális kiváltása a többi folyóvízi halfajnál leírtakhoz hasonlóan történik. Az egyetlen különbség az ovuláció indukálásához szükséges dózisban van. Természetes körülmények között a máma szakaszosan érleli be ikráját, és azt az ívási időszakban részletekben rakja le. A hagyományos dózis (3^f mg hipofízis/testtömeg kg) hatására az érett petesejteknek csak kis része (kb. egyharma- da) válik le. A kezelés valójában fiziológiás változást okoz, mivel az ívóhelyen megfogott, az ívási tényezők hatására ovulált ikrásokból is hasonló mennyiségű ikra fejhető egy alkalommal. Keltetőházi szaporításkor viszont a tenyésztő célja, hogy a lefejt ikra tömege az ikrás halak tömegéhez viszonyítva minél nagyobb legyen. Az indukcióhoz alkalmazott dózis növelésével a lefejhető ikra mennyisége is megnő, ezért az ikrásokat testtömeg-kilogrammonként 6-8 mg hipofízissel célszerű beoltani. A kezelést követően lefejhető ikramennyiség a teljes petefészeknek kb. kétharmada. A kétszeres dózis nincsen negatív hatással az ikra termékenyülőképességére. Az ikrás és a tejes halak beérlelése közös medencében is történhet. Mesterséges környezetben a halak a hormonkezelés hatására sem ívnak le. 16 °C-os érlelővíz339
