Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
hőmérsékleten a beéréshez kb. 36 órára van szükség. Az ovuláció parciális, a lefejhető ikra tömege a fejés előtti testtömeg 6—10%-át teszi ki. A máma ikrájának mérete és tömege nagyobb, mint az előzőekben tárgyalt fajoké. 1000 g száraz állapotú ikra térfogata kb. 750 ml, a benne lévő ikraszemek száma 80 000 és 100 000 között változik. Az ikra viszonylag nagy mennyiségű ovariális folyadékkal távozik. Az áttetsző, viszkózus folyadék az ikra termékenyülését nem befolyásolja. A termékenyítést követően azonban célszerű eltávolítani, ami az ikra többszöri átöblítésével lehetséges. Az anyahalak beérését követően a fejés — termékenyítés - duzzasztás műveletsort a korábban leírtakhoz hasonlóan hajtjuk végre. Azonban egy - a faj szaporodásbiológiai sajátosságaiból adódó és a szaporítási technológiában megmutatkozó - lényeges különbségre fel kell hívni a figyelmet. Iváskor az ikraszemek a folyómeder kavicságyára süllyednek és a kavicsok közé sodródva fejlődnek tovább. A máma ikrája tehát nem szubsztratofil, ebből következően az ikrahéj sem ragadós. Az ikra termékenyítéséhez tiszta vizet használunk, speciális termékenyítőoldatra nincs szükség. Hasonlóan, a nagyobb méretű kosárba gyűjtött ikrát is tiszta vízben duzzasztjuk. A kosárban lévő ikra kavarására nincs szükség, csak arról kell gondoskodni, hogy a számban és méretben gyarapodó ikraszemeket folyamatosan ellepje a víz. A duzzadás során az ikra térfogata 2,5-szeresére nő. 1000 ml duzzadt ikrában kb. 50 000 ikraszem van. 1—1,5 órás duzzasztás után az ikrát Zuger-üvegekbe töltjük. A nagyméretű, „nehéz” ikrák azonnal lesüllyednek az üveg aljára. Az embrió fejlődésével párhuzamosan a vízátfolyás mértékét fokozatosan növeljük. A vízátfolyás mértékéről a Zuger- üveg csőrén távozó víz mennyisége alapján célszerű meggyőződni. A viszonylag nagy fajsúlyú ikrát ugyanis az intenzívebb vízbefolyás sem mozgatja olyan látványosan, mint például a jászkeszeg- vagy a paducikrát. Az embriógenezis 6—8 napot vesz igénybe. Az inkubáció egyszerűbb azáltal, hogy a márna ikrája a korábban tárgyalt fajokéhoz képest jól termékenyül. A termékenyülés meghaladhatja a 80%-ot is. Meghatározása viszonylag egyszerű, mivel az ikrahéj áttetsző, ezért az ikra binokuláris mikroszkóp alatt jól vizsgálható. A meg nem termékenyült, fokozatosan megfehéredő ikraszemeket az inkubáció során folyamatosan el kell távolítani, és az ikratétel malachitzöld oldatos kezelésére is szükség lehet. Az ikraérlelés utolsó szakaszában egyre nagyobb számban jelennek meg a Zuger-üvegben lebegő ikrahéjak. Ez jelzi a kelés megindulását. A kelő lárvát nehéz észrevenni. Hosz- sza kb. 8 mm, teste áttetsző, nem pigmentált, szikzacskója pedig az ikrához hasonlóan élénksárga színű. A lárva a kelést követően passzívan forog együtt az ikrával. Kezdetben még gyenge ahhoz, hogy a vízáramlás segítségével „kiússzon” a Zuger-üvegből. A könnyű ikrahéj viszont az átfolyóvízzel folyamatosan távozik. A kikelt lárvák a Zuger-üvegben nem károsodnak. A kelés szinkronizálását akkor kell elvégezni, amikor a lárvák egy része már aktív helyváltoztatásra képes. Az első lárvák megjelenése után 12-24 órával a Zuger-üveg tartalmát tálakba szívjuk. Miután a kelés tömegessé vált, a könnyű, lebegő ikrahéj leönthető a tál alján fekvő lárváról. A nem táplálkozó lárva tartása 200 literes műanyag ballonokban célszerű. A lárvák a ballon alján spontán forognak a befolyó vízzel, és csak 10-12 nap elteltével úsznak fel. A nem táplálkozó lárva életszakasz időtartama tehát hosszabb, mint az ikraérlelésé. Az elpusztult ikrák vagy lárvák a ballonokban is megfertőződhetnek a ví340