Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

fogak három sorban állnak, és számuk a belső sorokban 3-3, míg a többiben 1-1. A garatcsonttal szemben, a koponya alapján kemény csontlap van, amelynek felszínéhez a garatfogak a garatcsonthoz kapcsolódó izmok segítségével hozzászorulhatnak. A garatfogaknak szerepe van táplálék őrlésében, a víz kipréselésében, a nyelés elősegítésében.

A nyelőcső (oesophagus) rövid, izmos falú szakasz, amely különösen tágulékony a ragadozóknál. Belső felszínét többrétegű el nem szarusodó laphám borítja, benne mucintermelő sejtek és ízérzékelő végtestek ülnek. A hám alatti lamina propria réteg laza rostos kötőszövetből áll. Kifelé haladva először a körkörös, utána a hosszanti simaizomréteg következik, majd a felszínét a savós hártya (serosa) határolja. A nyelőcső elülső harmadában azonban még harántcsíkolt izom építi fel az izomréteget. Egyes fajoknál a harántcsíkolt izomszövet a nyelőcső teljes hosszában, sőt a gyomor falában is kimutatható. A nyelőcső gyomor felé haladó végén a belső hámréteg sejtsorainak száma fokozatosan lecsökken. A gyomor előtt, illetve légjáratos halaknál az úszóhólyaghoz vezető csatorna leágazásánál záróizomgyűrű található.

A gyomor (gaster vagy ventriculus) sem alakilag, sem szövettani vizsgálattal nem különíthető el az ingoláknál, a nyálkahalaknál, a porcoshalak egy részénél, valamint a csontoshalak közül a növényevő és vegyes táplálkozású („békés”) fajoknál (így például a pontyféléknél) (8. ábra). Ezeknél a fajoknál a bélcső kezdeti szakaszán tágulat figyelhető meg. A gyomor hiánya valószínűleg azzal függ össze, hogy nincs szükségük a kis méretű táplálék erőteljes mozgatására, darabolására. A ragadozóknak viszont izmos falú gyomruk van, ami erős összehúzódásokkal a táplálékot forgatja. A gyomron elkülöníthető a gyomorszáj körüli (cardia), a középső zsákszerű rész és egy gyomorvég (pylorus) tájék. A belső hámrétegben sok a mucintermelő nyálkasejt. A hám alatti kötőszö- vetes állományban ülnek az enzimtermelő csöves mirigyek. A mirigyek eloszlása és mennyisége fajonként változó, például a szivárványos pisztráng gyomrának piloruszrészén hiányoznak, számuk a középső területen nagyobb, mint a kardiarészen. A gyomor falát az erőteljes összehúzódásokat biztosító simaizomrétegek alkotják, legkívül savós hártya borítja.

A középbél (intestinum tenue) a halaknál nem vagy csak kevéssé tagolható szakaszokra (8. ábra). A táplálék minőségétől függően eltérő hosszúságú. A növényevők középbele igen hosszú, te- kervényes, a ragadozóké jóval rövi- debb. A bélcső:testhossz arány a ragadozóknál általában 0,7-1,5 között, a vegyes táplálkozásúaké 2-3 között, a növényevőké 2-10 között, míg a detrituszt

bélcsatornájának felépítése gy: gyomor, kb: középbél, ny: nyelőcső, pf: pilorusz-függelékek, uh: utóbél, vn: végbélnyílás (Több szerző nyomán összeállítva)

33