Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

juszszálak lehetnek. A bajusz fontos tapintó- és kemoreceptor szerv, mert felszíni hámrétegében a különböző idegvégtestek és -végződések sűrűn találhatók.

Az állkapcsokon és gyakorlatilag bármelyik szájüreget határoló csonton előfordulhatnak ránőtt (acrodont) fogak, melyek a zsákmány megragadására, fogva tartására szolgálnak. Ilyen feladatot lát el a harcsa gerebenfogazata is. Jól fejlett „ebfogak” vannak a csuka és a süllő állkapocscsontjain. A fogaknak van egy belső pulpaürege, amit kötőszövet alkot. Az odontoblast sejtek az üreg külső rétegében ülnek és termelik a dentinállományt. A fogak felszínét általában zománcréteg is fedi. A fogak kapcsolódhatnak szilárdan vagy kollagén rostok révén rugalmasabban a csontokhoz.

A halaknak nincs többsejtű nyálmirigyük. A szájüreg (cavum oris) nyálkahártyája el nem szarusodó laphám, amelyben igen sok nyálkatermelő kehelysejt ül, valamint ízlelőbimbók helyezkednek el. Nyelvük kevéssé fejlett, a legtöbb halban gyakran alig mozgatható. Esetleges mozgatása a benne lévő nyelvcsonti apparátushoz kapcsolódó izomzat segítségével történik. A szájfeneket alkotó csontok felemelkedése vagy lesüllyedése fontos szerepet játszik a légzés során a száj garatüreg térfogatának változtatásában. A nyelv területe érzőideg-végződésekben igen gazdag. A garat (pharynx) viszonylag hosszú, falát kétoldalt a kopoltyúrések törik át. A kopoltyúíveken (a porcoshalak kivételével) szűrőkészülék, kopoltyúfésű van, amely megvédi a légzőhámot a sérülésektől, valamint szerepe lehet a táplálkozásban. A szűrő táplálkozásmódúaknál a belégzés során a szájüregbe bekerült táplálékrészecskék a kopoltyúfésűn fennakadnak, majd speciális izmok segítségével onnan leválasztva a nyelőcső felé sodródnak.

7. ábra. Az ezüstkárász (4—4), az amur (2.5^1.2) és a ponty (1.1.3-3.1.1) garatcsontja (cs) a garatfogakkal (gf). A zárójelben a fogképletek vannak feltüntetve (Kiss, eredeti)

Az utolsó kopoltyúiv módosulásából a ponty- és csíkféléknél garatcsont (ossa pharyngea) jött létre. Ezen fajra jellemző számban, alakban és elrendeződésben fogak találhatók (7. ábra). A fogak állhatnak egy sorban (Carassius, Tinea, Rhodeus, Abramis, Leuciscus, Chondrostoma, Hypophthalmichthys, Aristichthys, Vimba, Pseudorasbora, Rutilus), két sorban (Aspius, Gobio, Phoxinus, Leucaspius, Pelecus, Chalcalbumus, Albumoides, Alburnus, Blicca, Ctenopharyngodon, Leuciscus, Scar- dinius) vagy három sorban (Cyprinus, Barbus). A fogak lehetnek megnyúltak vagy rövidek, sima vagy redőzött felszínűek. A fogak váltódnak. A garatfogképlet megmutatja, hogy a fogak hány sorba rendeződtek és az egyes sorokban milyen számban fordulnak elő. A ponty garatfog-képlete: 1.1.3-3.1.1. értékű, ami azt jelenti, hogy a

32