Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
tes lécváz, amelyre mosott és szárított fűzgyökeret, borókaágat, több rétegű hálólé- hést, újabban még bolyhos műanyag hulladékot is rögzítenek. A lécváz alá olyan nehezéket kötnek, ami a fészket a fenéken tartja (pl. tetőcserép). Minden fészekre madzagon egy parafadugót is erősítenek, amely a víz felszínén jelzi a fészek helyét. Két- három naponként a fészket felhúzva megállapítják, hogy van-e rajta ikra, őrzi-e a tejes, stb. Az ikrával borított fészkeket a vízből kiveszik és keltetőházba szállítják. 92. ábra. Süllőfészek alakja és elhelyezése I. felkötő zsineg, 2. összefogóléc, 3. ikrázóaljzat, 4. jelzőbója, 5. tartókötél, 6. rögzítősúly a) természetes vízi süllőfészek elhelyezése Az utóbbi években elterjedőben van egy hatékony süllőszaporítási módszer, amelyben a süllőpárokat egy kb. 0,5-1 köbméteres hálóketrecbe helyezik, megfelelő fészekkel együtt. A szülő halakat pontyhipofízissel kezelik, és hagyják, hogy azok néhány napon belül a behelyezett fészekre ívjanak. Ezután a nőstényt kiemelik, míg a hímet bennhagyják a ketrecben az ikra gondozására. A lárva kikelése után a hím hal is eltávolítható. A kikelt lárva a ketrecből szabadon kiúszik. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az ikrával borított fészket a tejessel együtt áthelyezzük egy olyan előkészített tóba, ahol az ivadék megmaradásának kedvezőbbek a feltételei. A tejes hal az áthelyezés után is gondozza az ikrát: mellúszóival friss vizet hajt rá, ezzel biztosítja az ikra növekvő oxigén igényét. Az ívatóból vagy a természetes ívóhelyről begyűjtött fészkeket az ikra érleléséhez a keltetőházba szállítják. Rövid távolságra bármilyen süllőikrákat szállíhatunk, de hosszú, többórás útra csak a második naptól kezdődően vihetjük az ikrákat. Ilyenkor nedves mohába vagy vászonba tekerik a süllőfészkeket, kívül pedig fóliával borítják be a kiszáradás ellen. Az ellenálló, kemény ikrahéjjal rendelkező süllőikra így min321
