Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

ban és a nyálkahalakban a horizontális sövény még nem alakult ki, a miomerek igen hasonló alakúak, lekerekítettek. A porcos- és csontoshalaknál a horizontális szeptum kialakult, a miomerek a csontoshalaknál éles hajlásokkal igen differenciált alakot mutatnak. A kötőszövetes sövényekben erek, idegek futnak. Az egyes miomerek nem ha- sábszerűek, hanem a középső részük kraniálisan, míg a felső és alsó harmaduk kaudális irányban megnyúlt. A lenyúzott hal oldalát nézve ez a szerkezet szelvényenként elfordított W formát mutat, a test keresztmetszetét vizsgálva pedig gyűrűzöttsé- get ad. A szelvényekben, a testfelszínhez közel az izomrostok a test tengelyével közel párhuzamosan futnak, míg a mélyebb rétegekben spirális lefutást mutatnak, irányuk akár 40 fokkal is eltérhet a felszíniekétől. Ez az elrendeződés egy szelvényen belül lehetővé teszi a rostok azonos sebességű és leggazdaságosabb összehúzódását. A belső, spirális helyzetű rostoknak nem kell erőteljesebben összehúzódniuk, hogy a test elhajolhasson. A speciális spirális lefutásnak a másik előnye az, hogy néhány miotom működése a test nagyobb mértékű hajlítását eredményezi.

Sok hal izomzatában szálkák (ossicula ypsiloidea) jöttek létre kötőszövet eredetű csontosodással. A szálkák elsősorban a hátoldalon, a csigolyák felső tövisnyúlványa körüli izomzatban és a faroknyélben helyezkednek el. Átlagos számuk a fajra jellemző (például ponty: 97, kárász: 81 darab). Vannak szálkamentes halak is.

A fej területén az izomzat szelvényezettsége jórészt eltűnt, csak az epaxiális izmok maradtak meg. Igen jól fejlettek az állkapcsok, a szájfenék izmai, a szemmozgató izmok, valamint a légzés szolgálatában állók. Az utóbbiak közül a kopoltyúfedő csontokat mozgatók végeznek folyamatos munkát. A kopoltyúívek harántcsíkolt izomza- ta nem miotom eredetű, hanem a mezoderma oldallemezének zsigeri falából differenciálódott. Zsigeri eredetére utal az, hogy beidegzése vegetatív. A garatcsonthoz kapcsolódó izomnyalábok igen sok irányú elmozdítást és nagyobb erő kifejtését is lehetővé teszik.

A harántcsíkolt izomszövet elektrocitákká átalakult izomsejtjei elektromos szervet alkotnak tíz, hazánkban nem előforduló család számos halfajánál. A szinkronban működő kondenzátorszerű elektrociták többfázisú áramot hoznak létre. A keletkezett feszültség meghaladhatja akár a 800 V-t is. Az elektromos szerv célja a tájékozódás vagy a védekezés, esetleg a zsákmányszerzés lehet.

A halak helyváltoztatása lehet passzív, amikor például az ivadék a szülő szájüregében, költőtáskájában utazik vagy egy parazita más fajokra kapaszkodik, esetleg csak cipelted magát. Az aktív helyváltoztatás tipikus esetben a vízben történő úszás, de lehet a szárazföldön zajló mászás is vagy egyéb speciális mozgás, például siklás a levegőben. A halak napszakos aktivitást mutatnak, a fajok mintegy háromnegyed része nappal aktív. A helyváltoztatás célja lehet a táplálékszerzés vagy a ragadozók elől való menekülés, új élőhelyek megtalálása, a territórium rendszeres bejárása, a termoreguláció biztosítása vagy a szaporodóhely felkeresése. Ez utóbbi gyakran nagyobb távolságok megtételét jelenti. A víz mint közeg-előnyös és hátrányos tulajdonságokat egyaránt mutat a mozgás szempontjából. Felhajtóereje révén lehetővé teszi az úszást. A halaknak a gravitációs erővel szemben a testtömegük tartására nincs szükségük erős belső vázra. Viszonylag kevés energiájukba kerül az, hogy testük lesüllyedését megakadályozzák. Mozgáskor le kell győzniük a víz ellenállását, csökkenteniük kell a súrlódásból eredő energiaveszteséget. Az úszásban a törzsnek is van szerepe, illetve az úszók jelentősé30