Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Ezek a fajok olyan fehérjeforrásokat hasznosítanak a halastavakban, amelyet a fenti, a békés hal kategóriába sorolt, tenyésztett pontyfélék képtelenek halhússá transzformálni (szeméthal, békalárva, elpusztult haszonhalak stb.). A hatalmas növekedési eréllyel bíró csuka, a pontyos vizek környezetét jól tűrő harcsa és a kiváló húst termelő, igényes süllő a békés halak által ki nem használt fe- hérjeforrásokat hasznosítják a halastavakban, és egyben a tenyésztett pontyfélék táplálékkonkurenseként jelentkező, értéktelen szeméthalak szapora állományait gyé- rítik. Ezért népesítésük két oldalról is indokolt. A felsorolt fajokat együttesen a ponty dominanciájú haltermelési folyamatban mellékhalaknak nevezzük. A mellékhalaknak nemcsak biológiai szerepük van, hanem gazdasági, piaci jelentőségük is, mivel bővítik a piaci halválasztékot, speciális fogyasztói igényeket elégítenek ki. 2.4.7.I. Békés mellékhalak a pontyos tógazdaságokban A növényevő halak tógazdasági tenyésztése és szaporítása A Délkelet-Azsia hatalmas monszunfolyóiban őshonos és Európa tógazdaságaiba, természetes vizeibe is betelepitett három nagyra növő pontyfélét összefoglaló néven kínai növényevő halaknak nevezzük. Ezek a fajok az amur, a fehér és a pettyes busa. Az elnevezés nem egészen pontos, mert csak két faj igazi növényevő (az amur és a fehér busa), míg a harmadik (a pettyes busa) főként zooplanktont fogyaszt. Ezeket a fajokat néhány évtizede, a hatvanas évek elején telepítették be Európába. Telepítésüket sajátos táplálkozásbiológiai adottságaik indokolják: olyan energiaforrásokat értékesítenek a halastavakban, amelyek a pontyos gazdálkodásban többnyire ki- használhatatlanok maradtak. Ezért betelepitésükkel számottevő többletráfordítás nélkül növelhető a tavak természetes halhozama, stabilizálható az intenzív tavi haltermelés. A növényevő halak esetén a tápláléklánc egyes fázisai során jelentkező energia- veszteség kicsiny, mivel a megtermelt szerves anyagot már a biológiai termelés elején hasznosítják (a primer producensek szintjén lásd 2.5. fejezet), tehát igen gazdaságosan termelnek halhúst a termelődő szerves anyagból. A kínai haltenyésztők már évszázadokkal ezelőtt felismerték ezeknek a halfajoknak, illetve a polikultúrás gazdálkodásnak az előnyeit, és a részletes technológia kialakításával az európai termelés számára hihetetlenül nagy hozamokat produkálnak igen gazdaságosan. Az amur (Ctenopharyngodon idella VaL) Az amur elsődleges tápláléka a magasabb rendű vízinövényzet. Meleg környezetben (20 °C fölött) a vízinövényekből igen tetemes mennyiséget képes fogyasztani. Ha a tavakban már elfogyott a növényzet, az amur rákényszerül a növények keményítőtartalmú magvainak (pl. az abraktakarmánynak) a felvételére is, ami káros számára, mert a növények emésztésére kialakult enzimrendszere a keményítőt rosszul bontja, s nemcsak a takarmány hasznosulása lesz rossz, hanem emellett szervezetében betegségek (pl. bélgyulladás, májzsírosodás) kialakulásához vezető folyamatok játszódnak le. Ezeknek a táplálkozási eredetű betegségeknek a megelőzésére, amennyiben a ta302
