Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
vak fogyasztásra alkalmas növényi vegetációja már kifogyott, célszerű szárazföldi eredetű növényzettel etetni az amurokat (kaszált fűfélék, lucerna, lóhere stb.). A szárazföldi eredetű növényi táplálék beadásának időpontját úgy kell megválasztanunk, hogy az megelőzze az abraktakarmány kiadagolását. így az amurok először a terimés zöldtakarmánnyal töltik meg emésztőcsatornájukat. A később kiadott keményítőtartalmú abrak, ami viszont a pontyhozam miatt feltétlenül szükséges, még felvétel esetén sem okoz az amurok emésztőrendszerében olyan mérvű károsodást, mint ha az egész hatalmas bélcsatoma tisztán abrakkal volna megtöltve. Az amur szerepe a kombinált termelési szerkezetekben nemcsak abban áll, hogy eltávolítja a vizekből a nemkívánatos vizinövényzetet, hanem abban is, hogy ezzel a tevékenységével életteret, táplálékforrást biztosít más halfajoknak. A meleg tenyész- időszakban a nagy zöldtömeg gyorsan áthalad az amur emésztőcsatornáján, ezért a növényi tápanyagnak csak egy része emésztődik meg. A feltáratlan, de kellően felap- ritott és diszpergált növényi eredetű, még nagy energiatartalmú amurtrágya gazdag táplálékot ad olyan vízi szervezeteknek (baktériumok, alsóbbrendű rákok, rovarlárvák), amelyek a további értékes haszonhalak fontos táplálékai és közvetlenül is táplálja például a busafajokat. 85. ábra. Az amur a magasabb rendű növényzetet fogyasztja Az európai halas vizekben az amur elsősorban nem a pontyos tógazdaságokban a leghasznosabb, hiszen az intenzíven népesített és karbantartott pontyos tavakban a növényállomány gyakran elenyésző, hanem sokkal inkább az elhínárosodó holtágakban, öntöző- és drénezőcsatomákban, bányatavakban stb. Természetesen azokban a tógazdaságokban, ahol valamely speciális ok miatt (pl. szennyvízterhelés, elöregedés, feliszapolódás stb.) túlzottan erős a növényesedési hajlam, az amurnak felbecsülhetetlen az értéke. Kiemelkedő szerepe van az elhanyagolt, benádasodott, mocsarasodó tavak rekultiválásában is (természetesen a kemény szárú vegetáció esetén csak a nagy, esetleg több kilogrammos példányok képesek számottevő növényirtásra). A má- sodnyaras, illetve idősebb, nagy testű halak még a túlságosan elszaporodott nádat és gyékényt is képesek kiirtani, különösen ha telepítésük kora tavasszal történik, és így a nád zsenge hajtását is fogyaszthatják. 303
