Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
2.4.6.12. A halállományok teleltetése A lehalászás és válogatás után egy több hónapig tartó teleltetési fázis következik. Ebben az időszakban a halállományokat kis helyen, nagy egyedsűrűség mellett, állandó vízátfolyású kis tavakban (teleltetőkben, raktártavakban) tartjuk. Egy-egy telelőben az azonos fajú és méretű halak állományai gyakran több tóból származnak, ezért előfordul, hogy az állományok a lehűlő őszi időszakban egymást különböző parazitákkal fertőzik meg. A halak viselkedése jelzi ezt, gyülekeznek a vízbefolyásra, nyugtalanok, sokat mozognak, ugrálnak stb. Ilyenkor meg kell vizsgálni az abnormális viselkedés okát és megfelelő parazitamentesítő fürdetést, rendszerint malachitzöld oldatos kezelést kell alkalmazni állandó vízátfolyás mellett (0,2-0,4 mg/liter töménységben). A teleltetés a haltenyésztésben viszonylag csendesebb periódus. Kivétel az étkezési méretű halkorosztály tárolása és folyamatos forgalmazása, mivel a halfogyasztás időszaka főként a téli és tavaszi nagy vallási ünnepekre tehető. A csendesebb téli időszakban a teleltetett állományok megőrzése, védelme a tenyésztő legfontosabb feladata. A telelők műtárgyainak folyamatos jégmentesítése, a halak megfigyelése és időnkénti állatorvosi vizsgálatra való küldése alkotja a szakmai vezetés legfontosabb feladatát. Ha a betegség a kopoltyúkat támadja meg, a halak légzése, gázcseréje akadályozott, ezért ösztönszerűen keresik az oxigénben gazdagabb vízterületeket, ahol a gázcsere könnyebben végbemegy. Ilyen esetekben a halak a friss befolyó vízre gyülekez83. ábra. A víztörő tálca a telelő oxigén-ellátottságát javítja nek, egész nap ott tartózkodnak, illetve a vízfelszínen pipálnak. Rendellenes viselkedés észlelése esetén a befolyó környékéről fogott, még élő halat haladéktalanul állatorvosi vizsgálatra kell küldeni. Ezért a vizsgálatra szánt halakat szakszerűen, vízzel félig töltött fóliazsákba kell helyezni, és a zsákba oxigént kell beengedni. A kísérőlevélben fel kell tüntetni a mintavétel időpontját, helyét, esetleg megjegyzésként az észlelt tüneteket. A vizsgálat eredményeként a gyógykezelést az állatorvos írja elő. A teleltetés alatt a halak nem táplálkoznak, ezért növekedés sincs. Ellenkezőleg, bizonyos tömegveszteség (apadó) megengedett. 300 felülnézetben
