Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
plazma található, mint a fehér izomban, és a kevesebb számú miofibrillum jellegzetes csoportosulást, keresztmetszeti képét vizsgálva Conheim-mezőket alkot, ami a fehér izomban nem jellemző. A vörös izom különösen jó vérellátású, myoglobin tartalma magas, amely a vörös színét is adja. A vörös izomban lipid- és glikogén-tárolás egyaránt folyik, míg a fehér izomban inkább a glikogén dominál. A vörös izom mozgásához szükséges energia aerob bontásból származik, míg a fehér izomban anaerob úton, tejsavas erjedéssel. Keresztmetszetben a fehér izom rostjai háromszögletűek, hexagonális vagy nem szabályos poligonális formát mutatnak, szemben a vörös izomrostok lekerekített alakjával. A vörös izomrostok átmérője átlagosan 100-200 pm, míg a fehér izmoké 300-400 pm. Átmeneti szerkezetű, rózsaszín rostok is megfigyelhetők, például a ponty és egyes pisztrángok izomzatúban. A vörös izom a test két oldalán felszínesen (musculus lateralis superficialis), valamint az úszók alapjainál található. Részaránya a csontoshalak többségénél általában 0,5-10%, de a pelágikus fajoknál 30% feletti is lehet. A test oldalán futó (főleg a faroknyélen domináló) vörös izom a folyamatosan úszó halak izomzatúban nagy részarányt képviselhet. A herin- gek és makrélák testsúlyának akár 48%-át is adhatja. A vízfenéken élő halaknál viszont részaránya igen alacsony. A sötét, vörös izom magasabb zsírtartalma miatt ava- sodásra hajlamos, ez a halhús tárolása és feldolgozása során jelenthet problémát. A vörös izmok speciális formái a háti és a hasi élen futó carinalis izomszalagok, amelyek elsősorban a hát és a farok alatti úszók sugarainak feszítését (kimerevítését) és visszahúzását (elemyesztését), az úszó hullámzását teszik lehetővé. A páros úszók tövében lévő vörös izmok a legkülönbözőbb irányba képesek elmozdítani az egyes úszósugarakat, illetve az úszót. A vázizomzat nagyobb részét fehér izom képezi, amelynek főleg a hirtelen, nagy erőkifejtést igénylő mozgásoknál van szerepe. A vázizomzat szelvényezett felépítésű, amely az embrionális élet során egymást követően kialakult cö- lomazsákok (szelvényezettségüket megtartó) miotom részéből jön létre. Az izomszelvények (myomerek) száma a csigolyákéval egyezik meg, egymástól kollagén rostokban gazdag kötőszövetes sövények (myoseptumok) választják el őket (6. ábra). A sövények szorosan kapcsolódnak a gerincoszlophoz és egymáshoz kapcsolják a miomereket. A test vízszintes középvonalában lévő tömöttrostos kötőszövetből álló sövény háti (epaxialis) és hasi (hypaxialis), míg a függőleges sövény jobb és bal oldali részre osztja az izomzatot. Az ingolák6. ábra. Az izomszelvények elrendezdése a test oldalán (A), a törzs területén keresztmetszetben (B) és a faroknyélen (C) cs: csigolya, fc: felszínen látszó rész, ho: horizontális szeptum, hű: hasüreg, iz: izomszelvény, ks: kötőszöveti sövény, ve: vertikális szeptum (Mcyer és más szerzők nyomán kissé módosítva) 29
