Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
A kemény táplálékot (kagyló, magvak) garatfogai segítségével Toppantja össze. A ponty hajnaltól alkonyaiig szinte folyamatosan táplálkozik, és mivel gyomra nincs, étvágyát elsősorban a víz hőmérséklete szabályozza. Az emésztés sebességét a bél- csatorna kiürülési idejével szokás meghatározni. A pontyra vonatkozó adatok némileg ellentmondásosak, de 12 °C-on 50-60, 26 °C-on 4—5 órát is mértek. A hőmérsékleten kívül a víz oldottoxigén-tartalma az a tényező, ami a halak táplálékfelvételére a leglényegesebb hatással van. Kísérletekkel igazolták, hogy a ponty táplálékfelvételét - és így növekedését is - 2 és 4,5 mg/1 között az oxigéntartalom növekedése fokozza, e fölött azonban már nem. E rendkívül nagy alkalmazkodóképességű halfaj a táplálkozással kapcsolatban igen tanulékonynak bizonyul. Tógazdaságban könnyen szoktatható az etetőhelyekhez, az önetető használatát is gyorsan elsajátítja, laboratóriumi körülmények között pedig a számára eredetileg szokatlan táplálkozási módot (pl. a lebegő táp felvételét) is hamar megtanulja. A táplálkozásmóddal kapcsolatos fogalom a niche (ejtsd: nis), ami az élőlény helyét jelenti az élőhelyen (biotópban), ill. a táplálékláncban, vagyis viszonyát minden elérhető táplálékához. Segítségével az egy ökoszisztémán belüli vagy az ökoszisztémák közötti fajok összehasonlíthatók. A hal növekedését — és így produkcióját - két, egymással összefüggő tényező befolyásolja alapvetően: az élettér (ami függ a populációsűrűségtől) és a táplálék-ellátottság. Az azonos táplálékforrásból, egyazon környezetben táplálkozó halak között versengés (kompetíció) alakul ki, amely az állatok egy részére vagy valamennyire nézve káros kölcsönhatásokat eredményez. A táplálékkonkurencia lehet fajok közötti vagy fajon belüli. A korlátozott táplálékmennyiség fokozza az agresszivitást, és az állományon belüli méret-hierarchia kialakulásához vezet. A táplálék összes mennyiségén kívül annak térbeli eloszlása is fontos. A táplálkozásmód és a növekedés rugalmassága a kompetíció hatását csökkentő tényező. Legnehezebb a mindenevő fajok étrendjének meghatározása, mert abba beletartozik egyrészt minden - adott mérethatáron belüli - táplálék, másrészt a halak „ráállnák” a legnagyobb mennyiségben lévő táplálékra (táplálkozási opportunizmus). Ha a kompetíció miatt csökken a növekedési sebesség, ez a szaporodás gátlásaként is hat: késlelteti a nemi érést, sőt szélsőséges esetben a szaporítószervek teljes működésképtelenségéhez vezet. A halfajok között nemcsak versengés létezik, hanem egymás életfeltételeit, elsősorban táplálkozását kedvezően is befolyásolhatják. Ezt a jelenséget szinergizmusnak nevezik, és ezen alapul az ősi kínai hagyományokat követő, sokféle módon létrehozható polikultúrás haltenyésztés. Mint minden más gazdasági állatfaj esetében, a takarmányozás szakszerű és gazdaságos kivitelezéséhez a halaknál is ismernünk kell a táplálóanyag- és energiaszükségletet. A halak energiaigényét számos külső és belső tényező befolyásolja. A környezeti tényezők közül a legfontosabb a víz hőmérséklete, oxigéntartalma és sókoncentrációja. Mivel az anyagcsere az élőlények testfelületével arányos, a metabolizál- ható, azaz a ténylegesen felhasználható energiaszükségletet az ún. metabolikus testtömegre (MTT) kell kiszámítanunk (MTT = W0’75, ahol W = testtömeg). Ez azt jelenti, hogy egy kisebb szervezet relatíve nagyobb „élettani testtömeget” képvisel, mint egy nagyobb, amit jól szemléltetnek a 17. táblázatban közölt értékek. 278
