Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
17. táblázat. A testtömeg és a metabolikus testtömeg összefüggése Egyedi testtömeg (kg) MTT/kg 0,01 3,162 0,05 2,115 0,10 1,778 0,25 1,414 1,00 1,000 2,00 0,841 Ezek szerint tehát egy kilogrammnyi 10 grammos átlagsúlyú ivadék több mint háromszor akkora metabolikus tömeget képvisel, mint egy darab 1 kg-os hal. Ennek a törvényszerűségnek a figyelembe vétele feltétlenül szükséges a különböző életkorú és átlagos testtömegű halak napi takarmányadagjának, azaz a takarmányozás intenzitásának a meghatározásakor. A tápanyag- és energiaszükséglet függ a hal életkorától és élettani állapotától, aktivitásától is, és persze nem független a táplálék összetételétől és emészthetőségétől sem. A víz hőmérsékletének növekedésével fokozódik a halak energiaforgalmának intenzitása. Az életfenntartás és a növekedés energiaigényét az összehasonlíthatóság érdekében standard környezeti hőmérsékletre (SET = standard environmental temperature) szokták megadni. A SET értéke lazacféléknél 10 °C, pisztrángnál 15 °C és pontynál 23 °C. A Magyar Takarmánykódex szerint a pontynál az életfenntartás és a növekedés együttes napi energiaigénye 23 °C-on: MEmtg = 0,23-0,26 MJ MEAV075; 20 °C-on ez az érték átlagosan 0,15, mig 10 °C-on csupán 0,03 (ahol MEmtg = a metabolikus testtömegre számított metabolizálható energia, MJ = megajoule, ME = métából izálható energia, W = testtömeg). Az emészthető és metabolizálható energiahányad, illetve hasonlóképpen a különböző tápanyagok értékesülésének kísérletes meghatározása - a víz mint közeg és a halak kiválasztásának sajátosságai miatt - rendkívül nehéz. Ezért általában az „állandó” testhőmérsékletű (homeoterm) állatokra, leginkább a baromfira meghatározott együtthatókat alkalmazzák a halakra is, ami nem jelent nagyobb módszertani hibát, mint a bonyolult halas anyagcsere-kisérleteké. A takarmányok összes, emészthető és metabolizálható energiatartalmát kiszámíthatjuk összetételük (nyersfehérje, nyers- zsir, N-mentes kivonható anyag, azaz szénhidrát, nyersrost) ismeretében. A metabolizálható energiatartalmat MJ/kg szárazanyagra szokás megadni. Ennek kiszámítása az alábbi - egyébként baromfira kidolgozott - ún. Hártel-féle egyenlet alapján nem túl nehéz egy adott takarmány, például a búza esetében, természetesen a szárazanyagtartalom ismeretében. (A fontosabb haltakarmányok metabolizálható energiatartalmát a 21. táblázatban közöljük.) A Hártel-féle egyenlet: MJ/kg szárazanyag = -3,064 + 34,82 x, + 17,21 x2 + x3 (18,52-31,2 x4), ahol: X, = nyersfehérje, x2 = nyerszsír, x3 = N-mentes kivonható anyag, x4 = nyersrosttar- talom; valamennyi g/kg szárazanyag mértékegységben. 279
