Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
Ősszel célszerű a tómeder és a tavon belüli lehalászóhelyek (belső halágyak) kotrása, esetleges kibetonozása, a beton műtárgyak kijavítása, árkok, elvezetőcsatomák felújítása, betonburkolatok készítése stb. A legtöbb halastóban a lehalászás után gödrök, kopolyák maradnak vissza. Ezekben több-kevesebb víz gyűlik meg, esetleg haszon- és szeméthalak kisebb-nagyobb állományai maradnak. A következő szezon zavartalan termelése érdekében fontos ezeknek a tökéletes felszámolása, megszüntetése. Leghatékonyabb a vegyszeres kezelés. 72. ábra. A töltések elhabolásának megelőzésére partvédelmi rőzsefonatot készítünk Az őszi-téli előkészítést követő tavaszi tóelőkészítés elsősorban a tótalaj tökéletes fertőtlenítését, termelésbiológiai javítását célozza. A keményre száradt talajon nagy teljesítményű munkagépek gyorsan és gazdaságosan végezhetik a szervestrágyázást, a tótalaj felső rétegének fellazítását (tárcsázást), ha a gépek képesek a tófenékre az elsüllyedés veszélye nélkül rámenni. A halastavak talajművelése során csak a tárcsázás jöhet szóba. A mélyebbre hatoló szántással ugyanis felszínre hoznánk az alsóbb, nyers iszaprétegeket és lefednénk a növényi tápanyagokban sokszor igen gazdag felső réteget. Ebben a felső rétegben különösen a korábban felhalmozódott foszfor- és a kalciumvegyületeknek van igen fontos termelésbiológiai szerepe. A szántott talajrétegből ezenkívül az árasztás után laza, folyós iszap is képződne, ami nehezítheti a későbbi munkafázisokat és rontja az iszapban élő táplálékszervezetek szaporodásának és fejlődésének esélyeit. A laza szerkezetű altalajjal bíró tavak szántása azért sem ajánlott, mert az évek folyamán lassan kialakult vízzáró réteget is megbonthatjuk, és ezzel fokozódik a tó vizének elszivárgása. A felső, kiszáradó vékonyabb iszapréteg fellazítása viszont igen fontos, mert a kiszáradó, kemény rétegbe a légköri oxigén nehezen tud behatolni. A légköri oxigénre a tótalaj felső rétegeiben azért van szükség, mert elő kell segítenünk az előző szezonokban felhalmozódott lebontatlan szerves anyagok oxidációját. Ezt leghatékonyabban a levegő mindig jelenlévő oxigéntartalma biztosíthatja. Külön hangsúlyt kap a legtöbb tóban visszamaradó nedves, vizenyős területek ismételt, tavaszi fertőtlenítése, esetleges vadhaltalanítása. A kopolyákban visszamaradt vadhalak túlélhetik az őszi vegyszeres kezelést, és előfordulhat, hogy a tél folya261
