Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok

Mint minden túlnépesedő termelési szerkezetben, kedvező megmaradás és fejlődés esetén a nyár végére a tavakban fehérjehiány léphet fel. Ilyenkor a zooplanktonban és a bentoszban élő természetes táplálék pótlására fehérjekiegészítést célszerű adni (pillangósok darája), a hálós plankton és a becsült halállomány táplálékigénye alapján elvégzett számítások szerint.

Az egyfázisú ivadéknevelési rendszer további technológiai műveletei megegyeznek a kétfázisú rendszerben tárgyalt technológiai elemekkel.

2.4.6. A tavi haltermelés technológiája

A halastavi termelés az állattenyésztés olyan speciális ágazata, amely a kétségtelenül meglévő analógiák mellett, más ágazatokkal összehasonlítva számos, alapvetően különböző sajátsággal rendelkezik. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a termelés színtere a vízi környezet, a maga bonyolult kölcsönhatásrendszerével. A haltenyésztőnek az a feladata, hogy ezt a bonyolult rendszert úgy irányítsa, illetve befolyásolja, hogy a benne végbemenő folyamatok a növények által megkötött energiát a táplálékláncon keresztül a haszonhalállomány felé továbbítsák, annak tömeggyarapodását növeljék. A vizi ökoszisztémák működésének megértése - legalábbis a főbb törvény- szerűségek megismerésének szintjén - tehát az eredményes tenyésztői tevékenység egyik alapvető feltétele. A tenyésztőnek messzemenően tisztában kell lennie a termelési folyamat alatt lezajló biológiai történésekkel. Külső, másodlagos jelekből (pl. a halak viselkedése, a víz színe, zavarossága, a jelen lévő vízi szervezetek mennyisége vagy éppen hiánya stb.) pontos és megbízható információkat kell nyernie a folyamatokról, azok irányáról, hevességéről, és ezekből a jelzésekből helyes következtetésekre kell jutnia.

Fontos alapelvként kell kezelnünk, hogy a halastavak éppen az emberi beavatkozás eredményeként (nagyszámú, különböző korú és fajú telepített halállomány, trágyázás, meszezés, takarmányozás stb.) lényegesen különböznek a tennészetes vízi ökoszisztémáktól, azokhoz mérten vízkémiai és hidrobiológiái szempontból kevésbé stabilak, a bennük lejátszódó folyamatok markánsabbak, szélsőségesebb értékeket mutatnak, ezért tanulmányozásuk és irányításuk nehezebb, várható irányuk nehezen jósolható. A valós folyamatokra utaló másodlagos jelek éppen ezért könnyen félreér- telmezhetők, téves következtetések levonására vezethetnek.

2.4.6.I. Biológiai alapok és a tenyésztői beavatkozások hatása

Mint minden állati termelésnek, a halhústermelésnek is a növények fotoszintézise által a Nap sugárzó energiájával létrehozott szerves anyag és biológiailag hozzáférhető energia az alapja. Az algák és a magasabb rendű növények, az elsődleges termelők (producensek) testanyagaikat szervetlen anyagokból, alapvetően szén-dioxidból, vízből, nitrogén- és foszforvegyületekből szintetizálják. A termelők által létrehozott szerves anyag a fogyasztók (vagy konzumensek) táplálékláncain, hálózatain keresztül jut magasabb táplálkozási szintekre. A piramis csúcsa az adott rendszer csúcsragadozója. E folyamatban jól becsülhetők a táplálkozási szintek mennyiségi viszonyai is,

259