Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
ges és aktív ivadék a kihelyezés után néhány óra múlva a tó távoli részein is megjelenik, hamar szétúszva a nagy kiterjedésű tavakban, és megkeresi a számára optimális vízterületeket. Az ivadék takarmányozását, ami szinte liszt finomságú takarmánykeverékkel történik, a tó szélvizein végezzük. Később fokozatosan egy-egy helyre koncentráljuk az etetést, és ezzel lassanként kialakítjuk a későbbi etetőhelyeket. Az egyfázisos ivadéknevelés legfontosabb kérdése a vízinövény-állományok szabályozása, kézbentartása. Miután a zsenge ivadék kezdetben képtelen a tó vizét úgy befolyásolni, hogy a fény nagy része a felső 20-25 cm es rétegben elnyelődjék, a tiszta vízben a sekély ivadéknevelő tavak aljáig lehatol a fény, és nagy valószínűséggel megindul egy erős növényesedés. Itt még az anyahalak hasznos iszapmozgató-túró tevékenysége is hiányzik, miután az ivadék rendszerint keltetőházi eredetű. A növényesedés rendszerint még akkor is igen erőteljes lesz, ha az előző szezonokban a tóban idősebb ponty korosztályokat neveltünk, amelyek a tófenék átdolgozásával korlátozták a gyökeres hínárvegetáció kialakulását, és ezért kevés a korábbi időből származó olyan növényi rész (magvak, gyöktörzsek, áttelelő tövek stb.), amely gyors növekedésre képes. Ilyenkor magról kel ki a vegetáció. A gyorsan növekvő hínárállomány kedvezőtlen hatása többoldalú. Legfontosabb szerepe abban van, hogy nagy hatékonysággal veszi fel a vízben oldott növényi tápanyagokat, ezzel megakadályozza a zooplankton táplálékául szolgáló alga és bakteri- oplankton fejlődését. Közismert, hogy a vízinövényben gazdag tavak vize kristály- tiszta, jelezve, hogy nincs olyan planktonélet, ami a biológiai termelést jelző zavarosságot eredményezhetné. Emellett a dús növényzet káros, esetenként mérgező vegyü- leteket is kiválaszt a vízbe. További káros hatása, hogy az alámerült vízi növényzeten sok ragadozó rovarlárva szaporodhat el. Ezek aktív zsákmányszerző életmódjukkal a zsenge ivadékállományban hatalmas darabszám-veszteségeket okozhatnak. A nagy növényi biomassza jelenléte a tavakban azok biológiai stabilitását, kiegyensúlyozott oxigénháztartását is megbontja. Ezekben a tavakban nappal, az asszimiláció eredményeként, igen magas lehet az oldott oxigén szintje és erős a szén-di- oxidelvonás, míg éjjel a növények is oxigént vonnak el a légzésükhöz, tehát a rendszer nagyon hasonlóan működik, mint az alga eredetű vízvirágzás esetén. A nagy tömegű vízinövény megbontja a létfontosságú elemek forgalmát és a víz pH-viszonyait is. A tenyésztőnek tehát arra kell törekednie, hogy kordában tartsa a növényesedést és biztositsa a tóvíz ámyékoltságát. Ezt a kettős célt biológiai eszközökkel ezekben a tavakban nem lehet elérni, mert az erre alkalmas idősebb ponty- és amurállományok a zsenge ivadékra nagy veszélyt jelentenének. Különösen az idősebb pontyok fogyasztanák el a zsenge ivadékot, ezért a költségesebb mechanikai beavatkozásokhoz kell folyamodni. A növényzet irtására ilyenkor a tókaszát kell igénybe venni. A kivágott zöldtömeget célszerű vagy kitermelni a tóból, vagy - munkaerő hiányában - legalább a tó egyik sarkában kikarózni, helyhez rögzíteni és csak később kitermelni. A kívánatos zavarosságot pedig boronázással, súlyos fémtárgyak mozgatásával, le-fel vonszolásával érhetjük el. Az egyfázisú ivadéknevelésben a zsenge ponty mellé amurt, busát és harcsát is telepíthetünk. 258
