Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
hogy a veszteségeket nem ragadozó hal okozza-e (pl. sügér, törpeharcsa vagy csuka). Ha a próbahalászat azt bizonyítja, hogy az ívató tóba valamilyen módon nemkívánatos ivadékpusztító ragadozó halállomány került, a behelyezést csak akkor célszerű megejteni, ha a behelyezett állomány nem lesz a ragadozók tápláléka, mert ellenkező esetben a behelyezett ivadék is kárba vész. Ilyenkor még azt is célszerű megfontolni, hogy idősebb ponty korosztályt halásszunk át vagy eresszük le, töltsük fel ismét a tavat, majd indítsuk újra az egész termelési ciklust. Ez természetesen jelentős többlet- költséggel jár, azonban az a legköltségesebb, ha tavunk üresen marad. 2.4.5.4. Egynyaras ivadék nevelése előnevelés nélkül (egyfázisú ivadéknevelés) Az előnevelés fázisának kihagyásával zsenge ivadékból közvetlenül is nevelhetünk egynyarast, a megfelelő szabályok betartásával. Ez a nevelés nagy kockázattal jár és igen alapos és folyamatos ellenőrzést feltételez. Nevezhetjük egyfázisú ivadéknevelésnek is, szemben az előnevelési és utónevelési fázist is feltételező kétfázisos neveléssel. Az egyfázisú nevelési módszert nagyobb, több hektáros halastavakban célszerű végezni. Feltétele a biológiai folyamatok pontos nyomon követése és a szükséges technológiai beavatkozások azonnali elvégzése. Ennél a nevelési módszernél a tóelőkészítés hasonló elvek szerint történik, mint az előnevelésnél. Megjegyezzük, hogy a nagy és extenzív tavakban igen nehéz a vadhalat az ivadéknevelés során távol tartani, az eredményes nevelés érdekében mégis mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy lehetőleg ne legyen káros szeméthalállomány a tóban (sűrű rácson kell árasztanunk, a kopolyákat ki kell meszezni stb.). Különösen vigyáznunk kell arra, hogy ivarérett vad halak, pl. ezüstkárász, razbóra és ragadozók ne kerülhessenek a tóba. A szaporodásra érett vad halak ugyanis az ívató tóban uralkodó kedvező életfeltételek mellett többször is szaporodhatnak, és hatalmas, ugyanakkor teljesen értéktelen ivadékállományokat produkálhatnak. A kiindulás az egyfázisú ivadéknevelés esetén is a keltetőházban előállított zsenge ivadék. Az ivadék kihelyezése az előnevelésnél ismertetett szabályok szerint történik. Különösen vásárolt zsenge ivadék esetén tehet igen jó szolgálatokat és fontos információkat nyújthat a próbaláda. A finom tüllhálóból készített kis ketrecbe helyezett, néhány száz ivadékból álló minta viselkedése, életben maradásuk jól mutatja a kihelyezett állomány életképességét és a fogadóvíz minőségét. A nagytavi ivadéknevelés során szinte kivétel nélkül alkalmazzák a vegyszeres planktonszabályozás módszerét. A kedvező indító táplálék (Rotatória) mellett a megmaradás is kedvező, ezért fontos, hogy ne népesítsük túl a tavakat. Míg az előnevelésnél az egy hektárra vetített kihelyezett ivadék létszáma az 1-5 millió darabot is elérheti, ez esetben ennek maximálisan mintegy egytizedét, 1-200 000 darabot helyeznek ki hektráronként. Mivel a nagyobb tavakon a szél okozta káros hullámzás jobban ki tud alakulni, a szélámyékos, sekélyebb parti területeken célszerű előre búvóhelyet biztosítani az ivadéknak a hosszú szálú fű és a parti mocsári növényzet rá- kaszálásával. Ez az uszadék később további hasznos szolgálatot is tesz, miután erre előszeretettel petéznek a különböző árvaszúnyogok, amelyek később értékes természetes táplálékként szolgálnak a már nagyobb méretű ivadék számára. Az egészsé257
