Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
remtették a teljes keltetőházi pontyszaporítás technikai-biológiai feltételeit. A módszer az évek során egyre tökéletesedett, hatékonyabbá vált. Ma szerte a világon egyre több pontyot szaporítanak ezzel a módszerrel mesterséges, keltetőházi környezetben (13. táblázat). A csaknem általánossá vált hatékony szaporítási módszer eredményes műveléséhez nemcsak speciális technikai feltételrendszer (halkeltető ház), hanem pontos előírások szerint működő, szakaszokra tagolt szaporítási technológia is szükséges. Az alábbiakban a jól elkülönülő szakaszok alapján tekintjük át a teljes folyamatot. Az anyahalak felkészítése Napjainkban a szaporítási tevékenység eredményességét alapvetően az anyahalállomány felkészítésének színvonala határozza meg. A szaporodás a szervezet számára nagy igénybevételt jelent, amelynek csak kiváló és e célra felkészített egyedek képesek eleget tenni. A felkészítés időszakában a tenyésztő feladata azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek az ivari folyamatok zavartalan lejátszódásához szükségesek. A már ivarérett, korábban sikerrel szaporított halak egyéves tartási módszerét áttekintve, több szakaszt különíthetünk el. Vizsgáljuk meg az egyes fázisokat, kezdve egy képzeletbeli szaporítási szezon végétől. A nyári anyatartás időszakában az anyahalak tavi környezetben élnek. A peteépítő folyamatokhoz az ikrás halak szervezetének igen nagy mennyiségű tápanyagra van szüksége, amelyet a hal csupán a tó természetes élőlényeiből már képtelen fedezni. Az optimális tápanyagellátást a tógazda kétféleképpen biztosítja: a) a tavat trágyázza, hogy több táplálékszervezet szaporodjon el, és b) az anyahalaknak mesterséges, ún. kiegészítő táplálékot ad. Az anyatartó tó trágyázásának célja a tó előkészítési fázisában segíteni a planktonállomány fejlődését. A tóelőkészítés időszakában kell szervestrágyázni, N- és P- tartalmú műtrágyákat alkalmazni. Az alaptrágyázáson kívül a kialakult planktonállomány folyamatos táplálását szolgáló fenntartó trágyázás is szükséges. A fenntartó trágyázás során kis adagokban, kéthetes gyakorisággal, elsősorban szerves trágyával biztosítjuk a plankton számára a kedvező feltételeket. Részletesebben lásd a trágyázással foglalkozó fejezetet. A planktontáplálék önmagában nem fedezi a nagy étvágyú, ivarérett halak tápanyagszükségletét. A tógazda feladata, hogy gondoskodjék megfelelő kiegészítő takarmányról is. Áztatott, csíráztatott abrakkal, pl. árpával, búzával stb. etethetünk, az állomány testtömegének 2-3%-ában, naponta, a fogyasztás ellenőrzése mellett. A keltetőházi szaporítás után a halak legyengülten, törődötten kerülnek ki a keltetőházból. A leggondosabb keltetőházi munka ellenére is előfordulhat egy-egy sérülés. Néhány nappal a kihelyezés után elsősorban azok a példányok, amelyek nem adtak ikrát, az egyszerre tömegesen elpusztuló petesejtek szervezetet mérgező hatásának eredményeként gyakran elpusztulnak. A szaporítást követően ezek ellen a pusztulások ellen már nem tehetünk semmit sem, megelőzésük érdekében azonban igen. Arra kell törekednünk, hogy kezelt halaink minél nagyobb hányadától nyerjünk jó minőségű ikrát és ehhez a szükséges műszaki és biológiai feltételeket messzemenően biztosítanunk kell. Műszaki szempontból ne következzenek be meghibásodások (megelőző karbantartás), 240
