Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.3 Haltenyésztés földmedrű tavakban
A haltermelés alapegysége, alaplétesítménye a halastó. Az édesvízi halakat szerte a világon (és hazánkban is) a leggazdaságosabban földmedrű, erre a célra épített, lecsapolható halastavakban tenyésztik. A hatékonyan termelő halastavak legfontosabb ismérve, hogy vizük a tenyészidőszakban a tenyésztési technológia kívánalma szerint akár teljes mértékben (gravitációsan vagy szivattyúzással) lecsapolható, majd feltölthető, vízpótlással frissíthető. E cél eléréséhez a tavaknak tápláló- és lecsapolócsa- tomával, árasztó és lecsapoló műtárgyakkal (zsilipekkel) kell rendelkezniük. Az árasztó víz optimális esetben gravitációsan érkezik az árasztó műtárgyhoz (duzzasztott vízként a síkvidéki tavaknál és a vízgyűjtő terület csurgalékvizeként a dombvidéki tavaknál). Kevésbé szerencsés esetben főként kisebb méretű tavak esetén lehetőség van talajvíz, rétegvíz stb. haltenyésztési hasznosítására is megfelelő szivattyúk segítségével. 52. ábra. A halászati ágazat technológiai szakaszai Kevésbé alkalmasak a tennelésre és arányuk is lényegesen kisebb az ún. lecsapol- hatatlan tavaknak. Ezek elsősorban a trópusi területeken gyakoriak. Erre a tótípusra jellemző, hogy a magas talajvízszint miatt a tó vize teljesen sohasem csapolható le gravitációsan, ezért a teljes halállomány két tenyészciklus között nem távolítható el tökéletesen. Ebből adódik, hogy a termelési folyamatok csak részben irányíthatóak, ezért a termelés intenzitása és eredményei is alacsonyabbak. 2.3.3. Gazdaságos haltermelés a tavakban A tavi haltenyésztés gazdaságossága abból adódik, hogy a halhústermelés fontos elemévé válik a tóban biológiai úton termelődő fehérje, amit a tavakban élő alsóbbrendű élőlények (zooplankton és zoobentosz) közvetítenek a tenyésztett halállományok 224
