Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.3 Haltenyésztés földmedrű tavakban
felé. A tavak természetes élőlényközösségei egymásra épülően továbbítják a természetes erőforrást, az élőlényekben megkötött napenergiát. Ez az energia több lépésben, a táplálékhálózaton keresztül eljut a halállományokhoz. A halastóban nagy létszámban élő halak számára azonban a halastó nem tud a megfelelő mennyiségben kizárólag természetes táplálékot biztosítani, tehát a tenyésztő feladata, hogy ezt a folyamatot a saját hasznára befolyásolja és külső eredetű (abrak) takarmányokkal kiegészítse azt. A halastavakban tehát a természetes táplálékból származik a fehérje, valamint számos eszenciális vegyület (vitaminok, telítetlen zsírsavak stb.), míg az anyagcserefenntartáshoz szükséges testfenntartó energiát az olcsó abraktakarmány keményítőtartalma szolgáltatja. Az intenzív, medencés és kistavas rendszerekben ezzel szemben minden, a testépítéshez szükséges alkotóelemet zsákból adagolt takarmányok tartalmazzák, ezért termelési költségük magasabb. A tavi haltenyésztés másik nagy előnye a biztonság. A tavak nagy méretéből és víztömegéből adódik azok stabilitása. Ez különösen az oxigénháztartás szempontjából jelentős. Az intenzív, medencés rendszerekben a biztonságos termelés feltételeit a magas műszaki színvonal biztosítja (többszörös biztosítás pl. az oxigénellátás szempontjából). Az intenzív rendszerekben az emberi tényező is hangsúlyosabb szerepet kap (lelkiismeretes, állandó felügyelet és gondozás). 2.3.4. A halastavak osztályozása A halastavakat a termelésben betöltött funkciójuk alapján csoportosíthatjuk. Alapvetően két fő típust különíthetünk el: termelő- és teleltetőtavakról beszélhetünk. 225 53. ábra. Ivadék-előállításra szakosodott tógazdaság
