Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

angolnáé 10, a csupasz pontyé pedig 20-30 sejtsorból áll. A hám átlagos vastagsága 250 pm körüli. A fejen és a hátoldalon általában vastagabb, mint másutt. Az erősen nyálkás halak hámrétege vastagabb, így abban több nyálkasejt fordul elő. A felső rétegben lévő sejtek (keratinocyta) plazmájában egyre több keratinfílamentum halmozódik fel, de a sejtszervecskéket nem nyomják el. A hámsejtek a felszínt elérve fokozatosan leválnak. A felszíni hámsejtek szabad felszínén elektronmikroszkóppal vizsgálva ujjlenyomatszerű membránstruktúra látható, ami a leválás előtt közvetlenül álló hámsejtek és a nyálkasejtek felszínén nem figyelhető meg. A sérült hámrészeken igen gyors sejtosztódás zajlik, illetve a sérülés helyén nagy tömegben jelennek meg a limfociták. A hámréteg tartalmazhat idegvégződéseket, pigmentsejteket. Néhány tengeri halnál fluoreszkáló sejtek ülnek a hámrétegben. Egyes pontyfélék kültakarójának pontszerű területein leginkább a hímeknél, de egyes fajok nőstényeinél (fürge cselle, vésettajkú paduc) is a szaporodási időszakban fokozott elszarusodás figyelhető meg, ezek a „nászkiütések”. A nászkiütések előfordulhatnak a fejen, a kopoltyúfedőn, a törzsön egyaránt (vésettajkú paduc, fürge cselle), ráhúzódhat az úszókra (ponty, jász, fenékjáró küllő), a pikkelyeken váltakozó sorokban (máma) vagy csak a kopoltyúfedőn (szivárványos ökle). A hámrétegbe ágyazva számos egysejtű mirigy működik. A kehelysejtek által termelt nyálkaanyag az egész testet beborítja. Működésük során a felhalmozott nyálkát gyorsan kiürítik, majd újabb adagot szintetizálnak, feltöltődnek. A hámrétegben található mirigysejtek másik típusa a „lombik- vagy bunkósejt”, amely alakjáról kapta nevét. Váladékukat általában nem közvetlenül a testfelszínre ürítik, hanem az intercelluláris térbe adják le, ahonnan az a felszínre is kijuthat. A különböző halfajoknál az igen hasonló formájú lombiksejtek eltérő funkcióját igazolták. Számos csoportnál, így például a pontyféléknél is, és elsősorban a csapatban élő fajoknál, e sejtek váladéka riasztó hatású anyagot ad le. Ez a fajtársak számára fontos információt jelent egy közelgő veszélyről (ragadozó támadása) vagy egy sérülés bekövetkeztéről. Ferómon hatású anyagai révén az intra- és interspecifikus kommunikációban van szerepe. Antigén hatását is megfigyelték, illetve más fajoknál méreganyagot mutattak ki ezekből a sejtekből. Elkülönítettek egy szemcsés sejtformát is, amely olajcseppek formájában elsősorban méreganyagokat termel és raktároz. A nyálkatermelő sejtek a bazális sejtekből differenciálódnak, növekedésük során lassan közelítenek a felszínhez. A kehelysejtek eljutnak a felszíni rétegbe, a lombiksejtek viszont elkeskenyedő alapi részükkel kapcsolatban maradnak az alaphártyával. A mirigysejtek által termelt nyálka csökkenti a súrlódást, ami megkönnyíti a mozgást. Ha a nyálkaréteget kísérletesen eltávolították a test felszínéről, akkor azonos sebességű úszáshoz 40%-kal nagyobb izomerő kifejtésére volt szüksége a halnak. A nyálka megóvja az igen érzékeny kopoltyúhámot és a testfelszín hámrétegét a homokszemcsék és más, a vízben sodródó szilárd részecskék károsító hatásától, véd a mechanikai sérülésektől. A mucinréteg szerepet játszik a szervezet ozmoregulációjában, mert nagy mennyiségű vizet képes felvenni, illetve tárolni. Szerepe van a gázok felvételében, illetve leadásában is. Ez különösen az oxigénben szegény vizekben élőknél fontos. A nyálkaréteg gátat jelent a behatoló baktériumokkal és gombákkal szemben, ezért a hámréteg sérülése kaput nyit a kórokozó mikroorganizmusok számára. A hal- tenyésztő számára ezért is fontos odafigyelni a halállomány lehalászására, a szaporítás során elkerülhetetlen beavatkozásokra, mert azokkal komoly mechanikai sérülé21