Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
seket okozhat. A nyálkaréteg a szervezet védekezése szempontjából fontos antigéneket, riasztóanyagokat, a fajtársak felismerését, a rajban élőknél az összetartást segítő kémiai anyagokat, feromonokat is tartalmaz. A nyálkarétegben kicsapódhatnak a szervezetre káros kémiai anyagok, majd leválnak a felszínről, így azok nem kerülnek be a testbe. A trópusi területeken élő egyes halfajokat (például az afrikai tüdőshalat) a nyálkaréteg védi meg a kiszáradástól, miután az iszapba vájt üregébe behúzódott. Az akvaristák által jól ismert diszkoszhalak a testfelszínüket borító fehérjedús nyálkával táplálják az ivadékot. A nyálkatermelés mértékében különbség figyelhető meg az egyes fajok között. A hazai fajok közül a compó, a máma és a ponty viszonylag nagyobb mennyiségű nyálka termelésére képes. A hámréteg alsó sejtsorában ülő multipotens sejtek osztódásának gyakorisága függ a felszíni sejtveszteségtől, a testtájtól, az életkortól és az évszaktól. A legalsó sejtek alapjánál egy alaphártya (membrana basalis) húzódik, ami kollagén rostokból álló réteg. A hámréteg alatt fekvő irharéteg mezodermális eredetű. A felső része laza-rostos szerkezetű szivacsos állományból (stratum spongiosum) áll, ez alatt egy tömött-rostos kötőszövetes réteg (stratum com- pactum) húzódik. Az irha kötőszöveti állománya a sejteken kívül főleg kollagén rostokat tartalmaz. Az irharétegben vérerek, idegek, pigmentsejtek, tartalék tápanyagot és hőszigetelést biztosító zsírsejtek, méregmirigyek, bőrcsontok, csontvértek és a pikkelyek lehetnek. A halak bőrének gazdag erezettsége biztosítja a hőleadást, zsírrétege a lehűlést gátolja. A vastag zsírréteg egyben tartalék tápanyagraktárt is jelent. A méregmirigyek váladékukat vagy a körülvevő közegbe közvetlenül adják le vagy tömörülve egy-egy ponton, például a hát-, az anális, a mellúszó kemény úszósugaraihoz vagy a kopoltyúfedőcsont tüskéihez kapcsolódnak. Az irha alatt a bőr alatti kötőszövet (subcutis) következik, amely az izomzathoz kapcsolja a bőrt. Ez a réteg főleg laza rostos kötőszövetből és zsírszövetből épül fel. A halak bőrének felépítése az egyedfejlődés során, ontogenetikusan is változik. Végleges formáját például a pontynál csak második nyaras korban éri el. A halak kültakarója lehet pikkelymentes (csupasz) vagy pikkelyekkel borított. Az ősibb halak testét fedő pikkelyek többnyire erős páncélzatot alkottak, amelynek részben vázalkotó, másrészt védekező funkciója volt. A pikkelyek a porcoshalaknál fogas (placoid) típusúak. Ezek alapját egy csontlemez adja, amelyről kiindul a hegyes, fogszerű belsejében dentinből, a felszínén vitrodentinből álló rész. A csontoshalak testfelszínét borító pikkelyek különböző felépítésűek lehetnek. A régebben porcos és csontos ganoidoknak nevezett taxonoknál a ganoid pikkely jellemző. Ezek a többnyire rombusz alakú pikkelyek izopedin, cosmin, a felszínen pedig ganoin rétegből épülnek fel, rajtuk egyes fajoknál fogacskák ülnek. A tokalakúaknak is vannak ganoid pikkelyei, de ezek fejletlen formában csak a farokúszó felső szegélyén figyelhetők meg. A tüdőshalaknál és a maradványhalnál cosmoid pikkelyek jellemzők. A valódi csontoshalaknak elasmoid pikkelyük van, amely vékony, hajlékony és átlátszó csontlapocska. A pikkelyek az irhában lévő tasakokban (dermalis papilla) indulnak fejlődésnek. Az itt lévő sejtek képezik a pikkely különböző rétegeit. Felépítésében 60% szerves és 40% szervetlen anyag vesz részt. Külső csontos rétegét a pikkelyta- sak szkleroblaszt sejtjei által leadott kalcium-, magnézium-karbonátok, -foszfátok és -fluoridok alkotják. A felszínén hyalodentin rakódik le. A csontréteg alatt a fibroblaszt sejtek révén létrejött kollagén rostokban, ichthyolepidinben gazdag zóna található. 22
