Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

hátúszó jellemző például a sügérfélékre. A farok alatti úszó (pinna analis) a végbélnyílás mögött, a faroknyél ventrális oldalán húzódik. Elülső úszósugarai módosulva párzószervet (gonopodium) képeznek az elevenszülő fogaspontyoknál. A farokúszó (pinna caudalis) felépítése a halak filogenezise során változást mutatott. A tokalakú- ak farokúszója ősibb, heterocerk típusú, azaz nemcsak külső formája, hanem csontos váza is részaránytalanságot jelez. A kívül-belül részarányos dificerk farokúszó például a tüdőshalaknál fordul elő. A valódi csontoshalakra jellemző homocerk farokúszó külső alakja kétoldalian részarányos, de csontos váza részaránytalan. A farokúszó két lebenye lehet szimmetrikusan tagolt (izobatikus), a felső lebenye hosz- szabb (epibatikus) vagy az alsó lebenye megnyúlt (hipobatikus). A hátsó vonala lehet lekerekített, közel egyenes vonalú vagy különböző mértékben bevágott, hasított. A homocerk farokúszó alakja jól jelzi az adott faj úszóképességét. A gyors mozgású fajok farokúszója általában mélyebben bemetszett, mint a lassú mozgásúaké. Az úszókat sugarak támasztják, melyek az ingoláknál és nyálkahalaknál egyszerű porcpálcák, míg a porcos- és csontoshalaknál dermális eredetűek (dermatotrichia). A porcoshalaknál keratin vázfehérjéből felépülő, rostos, szaruszerű képletek (ceratotrichia) formájában jelennek meg. A csontoshalaknál az úszósugarak embrionálisán még elas- toidinből felépülök, szaruszerűek (actinotrichia), de kifejlett korban helyüket a pikkely eredetűnek tartott csontos sugarak (lepidotricha) veszik át. Eredetüket és megjelenésüket tekintve lehetnek kemény vagy lágy típusúak (2. ábra). A valódi kemény úszósugarak a végükön nem ágaznak el, ízeltséget nem mutatnak, egy elemből állnak. Ilyen úszósugarai vannak például a sügérféléknek. A lágy úszósugarak hajlékonyak, ízeltek, végükön elágaznak és két oldalsó elemből állnak. Jellemző például a pontyfélékre. Mindkét úszósugártípus kötőszövetes eredetű csontosodással alakul ki. Előfordul, hogy a lágy úszósugarak keményekké és hegyesekké módosulnak, mint például a ponty hát- és farok alatti úszójának elején lévők. Ezek közül a legfejlettebb sugár úgynevezett bognártüskévé alakult. A kemény úszósugarakból készített csiszolat alkalmas az életkor becslésére. Az úszósugarak száma faji bélyeg, felhasználható a határozásban. Az úszósugárkcplct megadja, hogy az adott úszóban milyen típusú (kemény, illetve tüskévé módosult lágy típusú vagy tipikusan lágy) úszósugarak, és azok milyen számban fordulnak elő.

Uszósugárképlet valamennyi úszóra megállapítható, leggyakrabban a háti és a farok alatti úszóra szokták megadni.

Az alábbi, a ponty hátúszójára vonatkozó képlet értelmezése a következő:

D: III(IV)/( 15)16-21(22), ahol a D: a hátúszó (pinna dorsalis) rövidítése, míg a római számok a kemény úszósugarak, az arab számok a lágy úszósugarak számát adják meg (lehetőség van csak arab számok használatára is). Az úszósugarakat akkor is be kell számítani, ha azok igen kis méretűek, csökevényesek. Osz2. ábra. Úszósugártípusok oldalnézetben és szemből ábrázolva

A-B: lágy úszósugár, A: tipikus lágy úszósugár, B; módosult lágy úszósugár (bognártüske), C: kemény úszósugár. (Lagler-Bardach-Miller nyomán kissé módosítva)

19