Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.5 Szabó Tamás–Horváth László–Urbányi Béla: A halak szaporodásbiológiája
désüket és haladnak a cső kivezetőnyílása felé, ahol végül egy ciszta alkot majd egy spermatozeugmát. 2. A lebenyes herében a hímivarsejtek egy szerteágazó csőrendszerben fejlődnek, amely lebenykéket (lobulusokat) alkot; ezek falát összekötő intersticiális szövet alkotja. A lobulus elnevezés a csőrendszerre azért indokolt, mert a csövek belső átmérője erősen változó és szövettanilag lebenyszerű szerkezetet mutat. A különböző fejlődési stádiumú hímivarsejtek a csövek lumenének egész felületén mindenhol megtalálhatóak, nincsenek adott csőszakaszhoz kötve. A spermiogenezis során csak kismértékben mozdulnak el a ciszták a lebeny belseje felé. A spermiumok a lobulusok belső üregébe ürülnek, ahonnan tovább szállítódnak a spermavezetéken keresztül a külvilág felé. A here szerkezete A gazdasági szempontból jelentős halfajokra jellemző lobuláris herében a here külső falától összekötő szövet válaszfalak indulnak ki, amelyek szabálytalan csöveket hoznak létre. A csövek, illetve lebenykék belő falát Sertoli-sejtek alkotják, valamint az ezekben elhelyezkedő fejlődő ivarsejtek. A lebenykék belső vége a külső herefal felé néz. A lobulusok falát alkotó bazális membránt az interlobuláris térben fibrob- lasztok folyamatos fala határolja, amely távolodva a bazális membránból ritkább szövetet alkot. A fejlődő ivarsejteken kívül két fontosabb szomatikus sejttípus lelhető fel a herében. Az interlobuláris térben a fibroblasztok között elszórt sejtcsoportokban találhatók az úgynevezett intersticiális sejtek, amelyek szexuálszteroidhormon-termelésük miatt a fejlettebb gerincesek Leydig-sejtjeivel homológok. A Sertoli-sejteknek nevezett sejtek nevének jogosságát több kutató vitatja. Véleményük szerint ezek a sejtek valóban homológok a fejlettebb gerincesek Sertoli-sejtjeivel, ám működésükben azoktól több ponton is eltérnek. A halak spermiogenezise teljes egészben ezekbe a sejtekbe ágyazottan, azok által körülvéve történik. A fejlődő ivarsejtek semmiképpen sem érintkeznek a bazális membránnal, míg az emlősök heréjében ez a kapcsolat megvan. Ennek megfelelően ajánlják a ciszta-sejt elnevezést a Sertoli-sejt helyett, amely kizárólag az emlősök esetében használható. A ciszta-sejtek funkciója azon túl, hogy a fejlődő ivarsejteket is tartalmazzák, a következő: tápanyagtranszport a fejlődő ivarsejtekhez és a spermiogenezis végén a visszamaradt spermiumok fagocitózisa. A spermiogenezis folyamata A korai egyedfejlődés során a hasüreg hátsó falán már a kelő pontylárvában észreve- hetőek a gyöngysorszerűen elhelyezkedő elsődleges (primordiális) ősivarsejtek. Ezek jól felismerhetők nagy méretükről (15-25 mm), tojásszerű alakjukról és nagyméretű sejtmagjukról (7—10 mm). A primordiális gonádsejtek száma 50 körüli, mitotikusan osztódni képesek, és két további gonádsejttípust hoznak létre, amelyek közül legalább az egyik megtalálható a felnőtt himivarű egyedekben. Ezek a primordiális A típusú 175
