Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.5 Szabó Tamás–Horváth László–Urbányi Béla: A halak szaporodásbiológiája
spemiogóniumok. Az ivarszerv differenciálódása petefészekké és herévé az egyedfejlődés 10. hetében következik be a pontyban. A primordiális ivarsejtből létrejövő A típusú spermiogóniumok már állandó résztvevői a spermiogenezisnek. Ezek a legnagyobb méretű sejtek a fejlődő herében, és jellemzőjük, hogy mindig egyesével állnak. A cisztákká rendeződött és az előzőekből kifejlődő újabb sejttípus a B típusú spcrmio- gónium. Ezekre a csökkenő sejt- és sejtmagméret a jellemző. Az ivarsejtek fejlődésének következő állomását képezik az elsőrendű spermio- citák, amelyekkel elkezdődik a meiózis folyamata. Pontynál ez a fázis a fejlődés 20. hetében figyelhető meg először. A B típusú spermiogóniumoktól a nagyméretű sejtmag és az erősen megnövekedett méretű ciszta különbözteti meg az elsőrendű spermiocitákat. Az egyes cisztákban szinkronizáltan következik be a meiózis lep- totén, zigotén és pachitén fázisa, és a sejtek a cisztán belül citoplazmatikus hidak révén összeköttetésben állnak egymással. Az elsőrendű spermiocitákból létrejövő n kromoszómaszámú másodrendű spermiocitákat tartalmazó ciszták száma kevés, ami azt valószínűsíti, hogy ez a fázis halaknál igen rövid. A másodrendű spermiociták osztódása befejezi a meiózis folyamatát és létrehozza a haploid spermidákat. A spemiidák gömbölyű sejtek, amelyek belépve a spermio- hisztogenezis folyamatába, létrehozzák a termékenyítésre érett spermiumokat. A sejtmagban a kromatin fokozatos átalakulása és besűrűsödése figyelhető meg, azonban halakban ez korántsem olyan kifejezett és erőteljes, mint a magasabb rendű gerincesekben. Pisztrángnál a sejtmag enyhén megnyúlik, a cenriolumok helyzete keveset változik, és a középdarab mitokondrium-gyűrűvé egyszerűsödik. Ponty és csuka esetében a spermio-hisztogenezis még egyszerűbb és igen rövid: a sejtmag - és így a spermium feje - gömbölyű marad, és a farok a módosulatlan centrioláris komplexumon keresztül csatlakozik a fejhez. A spermio-hisztogenezis egy igen eredeti mintáját írták le angolnánál, ahol a sejtmag jelentősen megnyúlik, és egy mitokondrium található a fej csúcsi végében. A tubuláris herével rendelkező fajok spermiogenezise egész évben folyamatos. A lobuláris heretípusra azonban a ciklusosság a jellemző. A ciklusosság jellege alapján két, jól elkülöníthető csoportra lehet felosztani a spermiogenezist. 1. Pisztrángtípus. Két teljes mértékben elkülönülő ciklusra bontható a spermio- genezis. Kizárólag az A típusú spermiogóniumok vannak folyamatosan jelen a herében, az összes többi fejlődési stádium, valamint az azokat tartalmazó ciszták teljes mértékben eliminálódnak a következő ciklus kezdete előtt. A pisztrángféléken kivül ez a típus jellemző a bodorkára, a compóra és a csukára, valamint általában a legtöbb mérsékelt égövi halfajra. 2. Pontytípus. A két egymást követő ciklus nem különül el olyan élesen, mint az előző típusnál. Az A és B típusú spermiogóniumok, valamint a spermiumok folyamatosan jelen vannak a herében. A spermiogenezis itt is időszakos, de a ciklusok átfedik egymást. Ha a pontyokat folyamatosan 10 °C feletti hőmérsékleten tartjuk, bármely évszakban képesek termékenyítőképes spermát termelni, feltéve hogy gonadotróp stimulus éri a hímeket. Ugyanezt a típust figyelték meg csatornaharcsánál, ezért feltételezik, hogy olyan fajokra jellemző, amelyek élettere átterjed a trópusi égövbe is, és amelyek majdnem folyamatos spermiációra képesek kedvező körülmények között. 176
