Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.5 Szabó Tamás–Horváth László–Urbányi Béla: A halak szaporodásbiológiája
ció után a következő sejtgeneráció a már előrehaladott petesejtekből fejlődik ki, ezért lehetséges, hogy míg az ivarérés rendszerint több évig tart, a már egyszer szaporodott ikrások minden évben képesek érett oocytákat termelni. Befejezett szikképződés esetén az ovulációra érett oocyták hosszú ideig egyensúlyi, nyugalmi állapotban maradnak. Ha a környezet kedvezőtlen irányban változik (pl. oxigénhiány lép fel), a petesejtek felszívódnak. Az ívási környezet kialakulásakor a felszabaduló gonadotrop hormonok hatására vagy mesterséges hormonindukcióra bekövetkezik a follikulusok felszakadása: az ovuláció. Az ivarsejteknek az oogoniális szakaszban a szomatikus sejtekkel azonos kromoszómaállományuk van. A primer follikulus kialakulása kezdetén a petesejtben igen hosszú, az oocyták egész élettartamára kiterjedő, sajátos osztódási folyamat kezdődik, amelynek végeredményeként az érett ivarsejt kromoszómaállománya a testi sejthez viszonyítva a felére csökken (a diploid 2n helyett haploid, n kromoszómagami- túráról beszélünk). Ez az osztódási típus a redukciós (meiotikus) sejtosztódás, amely az ivarsejtek fejlődésére jellemző. Az ivarszervek és az ivarsejtek fejlődésének, érésének (az ivarérésnek) az ütemét elsősorban a környezet hőmérséklete szabályozza. Alacsony hőmérsékleten a szaporodási szervek anyagcseréje rohamosan lassul. A petefészek fejlődése Az ivarszervek differenciálódása során a nőivarú halaknál a petefészek-kezdemény külső felszínén egy vékony peritoneális eredetű hártya keletkezik, amely kívülről beburkolja az ivarszervet. Ez alatt fejlődik ki a kötőszöveti burok (tunica albuginea). Később lemezek (lamellák) nyúlnak be a kialakuló petefészek üregbe. A lemezek kötőszöveti rostokból, germinális epithel sejtekből és ősi varsejtekből állnak. Az ivarsejteket ellátó tápanyagokat a lamellák belsejében húzódó csatornákban áramló testfolyadék és a vér szállítja. A petefészek fejlettségét tekintve, annak tömege alapján igen jól használható mérőszám a GSI, a Gonado-Somatikus Index, amely a petefészek grammban mért tömegét viszonyítja a hal teljes testtömegéhez, annak százalékában kifejezve. A GSI fajtól függően a 0 értéktől a 30%-ig változik. Természetesen a legmagasabb értékek a már ivarérett halakra jellemzőek. Ha az ivarszervek fejlődési folyamatát vizsgáljuk a GSI alapján, úgy megállapítható, hogy a hazai ponty ikrásoknál az oogoniális fejlődési időszak a lárvaállapottól kb. a 3-4. hétig tart. Ebben az időszakban a gonádkezdemények a peritoneumhoz tapadnak és I. fejlettségi állapotú ivarsejteket tartalmaznak (35/1. ábra). Három hónapos korban megjelennek a 2. stádiumú fiatal oocyták, megkezdődik a protoplazmás növekedési időszak (35/2. ábra). Az első tenyészszezon végén már 3. stádiumban lévő sejtek is találhatók a petefészkekben, ugyanakkor az oocyták száma is növekszik. Átmérőjük elérheti a 100-200 pm-t (35/3. ábra). Ez az állapot jellemző a második szezon első felére is. A petefészkek ebben az időszakban a petefészek fejlettségét tükröző vizuális Szuvorov-féle fejlettségi skála I. állapotában vannak, grammban alig kifejezhetően kis méretűek. A második tenyészszezon kezdetén indulnak gyarapodásnak, azonban tömegük a harmadik nyár kezdetéig igen kis mértékben változik. A harmadik, a negyedik és az ötödik 172
