Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.5 Szabó Tamás–Horváth László–Urbányi Béla: A halak szaporodásbiológiája
tenyészszezonban (az ívás időszakáig) viszont a petefészkek folyamatosan és egyenletesen növekszenek, a tápanyag-beépülés eredményeként. A növekedés üteme a legnagyobb a harmadik és az ötödik év nyarán, ekkor meghaladja a testsúly növekedési sebességét is. A negyedik szezonban a testtömeg és a gonádtömeg arányosan változik. A második szezon közepén a vizuális skála szerinti II. állapotba kerülnek át, és 16-17 hónapos korban megjelennek a petesejtekben is a trofoplazmás növekedés első jelei. Megindul a vakuolizáció, és egyes sejtek kiugróan kezdenek növekedni (35/4. ábra). Az intenzív szikképződés a harmadik nyáron válik dominánssá, amikor IV., V. fejlettségi állapotú sejtek alkotják a petefészek fő tömegét (trofoplazmás növekedés időszaka, Szuvorov-féle vizuális skála, 111. állapot.). Nagyon jó körülmények között élő pontyokban a harmadik szezonban a szikképződés olyan gyors lehet, hogy a szezon második felében VI, esetleg VlI/a (érett, ovulációra kész) petesejtek jelennek meg (35/5. ábra). A negyedik tenyészszezonban a tápanyag-berakodás folytatódik, és a szezon végén nagyszámú VlI/a stádiumban lévő oocyta látható (Szuvorov- féle IV. állapot - az ivari érettség elérése). Az ivarsejtek fejlődése szempontjából a hőmérsékleten kívül - elsősorban a tartalék táplálóanyagok mennyiségi felhalmozásának idején - a halak táplálék-ellátottsága is döntő tényező. A vízben az oldott oxigén szintjének is - különösképpen az előrehaladott vitellogenezis állapotában - meghatározó szerepe lehet. Elsősorban az oxigénhiánynak tulajdonítható az ivarsejtek sokszor tömeges méretű felszívódása (atresia, túlérés). A petesejtek leválására és az ezzel együtt járó ívásra, az érett ivarsejtek kibocsátására az ívási környezet kialakulásakor kerül sor. A sajátos, elsősorban a fiatal utódok túlélése számára kedvező környezetben a külső ingerek hatására felszabaduló gona- dotróp hormon aktiválja az érett gamétákat, bekövetkezik a petesejteket körülvevő tok felnyílása, az ovuláció. A levált petesejtek ekkor készen állnak a spermiumok befogadására. A megtermékenyülési folyamatot és az ivarsejtekben bekövetkező, ezzel kapcsolatos változásokat az I.5.2.6. fejezetben tárgyaljuk. A sperntiogenezis A valódi csontoshalak spermiuma leegyszerűsödött, speciális feladatot ellátó sejt. Az ősibb jellegű tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe tartózó fajok hímivarsejtjei még rendelkeznek működő akroszómával, azonban ez a sejtszerv a fejlettebb valódi csontoshalak termékenyülés-biológiájának sajátosságai miatt feleslegessé vált és az evolúció során eltűnt. A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) spermio- genezisének egyik korai stádiumában fedeztek fel egy akroszómaszerű vakuolumot, amely azonban az érett spermiumban már nincs jelen. A csontoshalak jellegzetes spermiumtípusának a pontyfélék himivarsejtjeit tekinthetjük. A spermium feje tartalmazza a gömbölyű vagy enyhén elliptikus sejtmagot, amely mindig oldalra eltolódva, excentrikusán helyezkedik el a farok tengelyéhez képest. A fej átmérője 1,5-2,5 pm. A sejtmag és a farok között az összeköttetést a két változatosan elhelyezkedő centriolum (a proximális és a distális) biztosítja. Ezek közül a distális centriolum a faroktengellyel egy vonalban található, míg a proximális megközelítőleg 120°-os szöget alkot azzal. A halspermium nem rendelkezik az egyéb rendszertani egységek hímivarsejtjeire jellemző kifejezett középdarabbal. A sejtmag 173
