Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.4 Orbán László: Molekuláris eljárások alkalmazása a haltenyésztésben
A DNS markerek megjelenésével a fenotípusos és fehérjemarkerek némileg háttérbe szorultak. Hiba lenne azonban az évtizedek alatt felhalmozott ismeretanyagot mellőzni, hiszen a velük kapott eredmények a molekuláris vizsgálatok adataival remekül kombinálhatok, értékük ezáltal nem csökken, sőt inkább növekszik. 1.4.3.2. Az izolált DNS-ből közvetlenül vizsgálható markerek fajtái Minden egyed tulajdonságait végső soron a genomjában található gének különböző változatainak kombinációja határozza meg, ezért kézenfekvő, hogy magát az örökítőanyagot, ill. annak kisebb részeit próbáljuk meg markerként felhasználni. A DNS markerek a genom adott régiójának változatai, melyek segítségével az örökítő anyagban tárolt információ könnyebben felderíthető és hasznosítható. Felfoghatók olyan jelzőoszlopokként is, melyek egy adott faj örökítőanyagának teljes „országújának” mentén elhelyezkedve segítik az azon való tájékozódást. A DNS markerek nem korlátozódnak a fehérjéket kódoló gének régióira, sőt általában azokon kívül találhatók. Legnagyobb előnyük a fehérjemarkerekkel szemben jóval nagyobb számuk, magasabb fokú változatosságuk10 és heterozigozitásuk11. A DNS markerek közül a kutatók először a restrikciós fragmenthossz polimorfizmus (Restriction Fragment Length Polymorphism, azaz RFLP) és a DNS ujjlenyomat eljárásokat alkalmazták, mivel ezek analízise a sejtekből izolált DNS-ből közvetlenül, annak felsokszorozása nélkül megoldható volt. Ezeket az eljárásokat ma már ritkán használják, ezért csak röviden ismertetjük őket. RFLP Az RFLP markerek kimutatásának elvi alapja az, hogy amennyiben két egyed genom- ja (vagy egyazon egyed két homológ kromoszómájának azonos lókuszai12) közötti különbségek érintik egy adott restrikciós enzim hasítóhelyeit, akkor az enzimes hasítás eredményeként létrejött mintázatokban változás detektálható (csíkok tűnnek el, illetve új csíkok jelennek meg). A mintázat változásának detektálására a vizsgált régióhoz hibridizáló, rádioaktívan jelölt próbával végzett Southern hibridizációt használnak. A keresett tulajdonsághoz szorosan kötődő RFLP kimutatását megengedő enzim keresése próba-szerencse alapon, több párhuzamos kísérlettel történik, ezért az eljárás nem igazán hatékony. Az RFLP eljárást mind a sejtmagi, mind pedig a mitokondriális genom analízisére sikerrel alkalmazták. Halak esetében inkább az utóbbi eljárás terjedt el. Lényeges különbség két módszer között, hogy a mtDNS restrikciós emésztésével nyert mintázatok jóval egyszerűbbek a sejtmagi DNS vizsgálatánál nyert fragmentsorozatnál, így elegendő őket gélelektroforézissel elválasztani, kimutatásukhoz nincs szükség jelölt próbával végzett hibridizációra. 10 Van olyan DNS marker is, melynek harmincnál több különböző változatát ismerjük. 11 Gyakoriak azok az egyedek, melyekben a marker két különböző allélje fordul elő. 12 A kromoszóma meghatározott régiója, ahol egy adott gén vagy marker elhelyezkedik. 151
