Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
Észrevehető, hogy a 205 mm-es testhosszig az állomány közel a normális eloszlást mutatja, ennél a méretnél egészen az 1%-os gyakoriságig lecsökkenve. A második csúcs a 210-220 mm-es testhossz-kategóriáknál tapasztalható. A hazai és a külföldi következtetéseket összefoglalva elmondható, hogy a „shooting” már az első 21. ábra. Egy kétnyaras magyar pontypopuláció (Dinnyés) testhossz adatainak gyakoriság megoszlása táplálkozás után jelentkezni kezd, amelyet jelentősen befolyásol az adott időben elfogyasztható táplálék nagysága és mennyisége. A „shooting” gazdag tápanyag-ellátottságnál is jelentkezik, bár szigniftkásan alacsonyabb mértékben, mint táplálékszegény környezetben. Komén személyes közlése alapján a genetikailag azonos pontyvonalak esetében (klónpopuláció) a „shooting” megjelenése még extrém tápanyagszegény könyezetben is csak alig jelentkezett. Tehát a kiugróan nagy egyedek megjelenése elsősorban az adott környezetben jelentkező kedvező allélikus hatásoknak a következménye. Pontyokon végzett további izraeli vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyors vagy a lassú növekedésre alig érdemes szelektálni. A kutatások inkább azt erősítették meg, hogy egy tájfajtán belül is a genetikai variabilitás a döntő. A keresztezett csoportok tehát átlagosan magasabb teljesítményt mutattak, mint az intenzív, növekedésre szelektált beltenyésztett állományok. Ennek oka egyrészt a tenyészérték- becslést jelentősen befolyásoló környezeti hatás, másrészt, hogy a széles genetikai variabilitás kedvező termelési feltételeket (betegségrezisztancia, takarmányhaszno- sítás stb.) teremt a heterozigóta egyedek számára. Hasonló megfigyelésre jutottak Kincaid és munkatársai a szivárványos pisztrángon végzett vizsgálatok során. Meg128 Testhossz (mm)
