Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
Általánosan megállapítható, hogy sem a beltenyésztés, sem pedig a keresztezés módszereivel nem állíthatók elő olyan törzsek, vonalak vagy hibridek, amelyek minden élővizén mindig jobbak a többinél. A 10. táblázat bemutatja, hogy az eltérő élőhelyen tenyésztett nem őshonos pontytípusok között is jelentős eltérés mutatkozik, a tartási, takarmányozási és telepítési feltételektől függően. A környezeti változékonyság eredményezi, hogy minden víz más és más paraméterekkel rendelkezik. Ez még az egymás mellett lévő, közös vízellátottságú tavakra is érvényes. Európai és távol-keleti (kínai) pontyvonalak alkalmazásával Izraelben végeztek olyan vizsgálatokat, amelyekben a napi testtömeg-gyarapodást (g/hal/nap) vették összehasonlítási alapul. A10. táblázatból leolvasható, hogy az európai x európai csoport teljesítménye intenzív takarmányozásnál kimagasló értéket mutatott, viszont természetes táplálékokra utalva alacsony teljesítményt nyújtott. Érthetők ezek az eredmények, mivel ez a csoport kifejezetten az intenzív tartásra lett kitenyésztve, igy bizonyos körülmények között jelentős lemaradást mutat az extenzív feltételek mellett kialakult fajtákhoz képest. A két csoport keresztezése általában intermedier értéket képvisel, még a jelentősen eltérő tartási feltételek között is. Ez a jelenség általános érvényű lehet, például egy tógazdaság tenyészállományá- nak kialakításakor. Először egy genetikailag vegyes, változékony állománnyal érdemes kezdeni a tenyésztői munkát, majd az adott területen a legéletképesebb és legter- melőképesebb egyedekből kell kialakítani a táj fajtát. Hasonló tapasztalatokat közöltek Chapell és munkatársai az amerikai harcsával kapcsolatban. Tave szintén azt javasolja, hogy először több fajtát és ezek hibridjeit próbálják ki egy adott vízen, majd a legalkalmasabbakból alakítsák ki a tenyészállományt. Az előre megtervezett párosítások ritkán eredményeznek kedvező termelési vonalakat. Régóta ismert megfigyelés, hogy a pontyoknál, harcsáknál, naphalaknál erőteljesen jelentkezik a „shooting”, az extrém szétnövés. Pontyon izraeli kutatók írták le először e jelenséget. Ezek szerint az állomány növekedése a normál eloszlás helyett ún. kétcsúcsú görbét eredményezett. Az egyik csúcs jelentette az átlagos halak, míg a másik az átlagnál jóval nagyobb halak teljesítményét. Magyarországi vizsgálatok is igazolják a „shooting” meglétét. A 21. ábra egy két- nyaras magyar pontypopuláció testhossz adatait összegzi. 1.3.7.8. A tenyésztési eljárások összefoglalása 10. táblázat. Testtömeg-gyarapodási vizsgálatok (g/hal/nap) Izraelben a nem őshonos pontyfajták között, eltérő tartási és takarmányozási körülmények között Trágyázás: baromfitrágya baromfitrágya baromfitrágya Népesítés: magas népesítés magas népesítés alacsony népesítés Etetési források: természetes tápetetés tápetetés Keresztezett vonalak európai x európai 1,69 5,6 8,43 európai x kínai 2,3 5,62 7,7 kínai x európai 2,15 3,75 4,98 127
