Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika

lentkező szín vagy az állkapocs alakulása). Ezek a bonyolult megjelenési formák vezették az akvaristákat a mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) természetes ivarátfordulásának megfigyeléséhez. E fajnál nincs tényleges ivarátfordulás, csak egy állományon belül kialakulnak kis testű, a hímek jellegzeteségeit mutató és a nagy testű, nőstény fenotipusú egyedek. Ez utóbbiak közül néhány genetikailag nem nőstény, csak a Masculin génjük működése van valami környezeti gátlás alatt, bár rendkívül hasonlítanak a valódi nőstényekhez. Amennyiben a környezeti hatások megváltoznak, illetve a populáció elveszti hímjeit, ezekből a nőstényhez hasonló, de valójában genetikailag steril hím egyedekből nagy testű, párzóképes és fertilis hímek fejlődnek.

A kérdést tovább bonyolítja az egyes halfajokon (főleg tengeri korallhalakon) jelentkező hermafroditizmus jelensége, amely időszakosan, esetleg átmenetileg együttesen létező ivarszerveket mutat. Normális hermafroditizmusnak nevezik, amikor egyszerre vagy időben változva az ivarszervek normálisan működnek. Az abnormális hermafroditizmus viszont azt jelenti, hogy bár az egyedek minkét ivar fenotípusos nemi jeleit mutatják, ivarszervileg vagy himek vagy nőstények (pl. guppik és mexikói kardfarkú halak).

Fishelson jelentette elsőként, hogy ha a domináns hímet eltávolította a lírafarkú korallhal (Anthias squamipinnis) populációból, rövidesen masculinizáció történt, vagyis egy nőstény átalakult hímmé.

1.3.3.4. Unisex fajok

Egyivarú állományok találhatók a halak, a kétéltűek és a hüllők között is, amely kiválóan reprezentálja a természet „próbálkozásait” a legéletképesebb egyedek/fajok létrehozására. Ezek kétszer olyan szaporák, mint mások, ugyanis nem kell az ikraprodukció szempontjából „felesleges” hímeket fenntartaniuk, vagyis a populáció minden egyede petét termel. Ezeknél a fajoknál a „termékenyítő” hatást idegen fajú hímek spermái idézik elő. A molly (Poecilliopsis farmosa) volt az első halfaj, amelynél uniszexuális populációkat írtak le. Azóta az uniszexualitást, mint új és rendkívül hatékonynak tűnő evolúciós stratégiát, egyre komolyabban vizsgálják. A következőkben csak a Magyarországon is gyakori ezüstkárász uniszexualitását mutatjuk be.

A földrajzilag elkülönült ezüstkárász-állományokat a diploid váltivarú, illetve a triploid1, ginogenezissel szaporodók alkotják. Magyarországon mindkét típus megtalálható a természetes bevándorlás és a mesterséges telepítés miatt. A triploid populációk kialakulása nem interspecifikus hibridizáció következménye, hanem egy fajon belüli változat. Az ezüstkárász nőstényei szinte bármilyen csoportosan ívó pontyféle hímjeit képesek szaporodásra bírni (ivari parazitizmus), amelyek spermiumai csak beindítják az embriófejlődést, de genetikai anyaguk az ikrában (a spermium sejtmag- hártyáját bontó enzim hiánya miatt) rövidesen megsemmisül. Az oocytafejlődés folyamatából a meiózis első osztódása hiányzik (nincs crossing over), a megterméke- nyités után a második meiótikus osztódás szinte mitózisként zajlik le, triploid genomok részvételével. Tehát az eddigi kutatások alapján az utódok tökéletes kiónjai anyjuknak és egymásnak.

104