Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
i^ = 0, 14 < 0, 5 tehát megfelel. A gát alatt átszivárgó vízhozamot annak figyelembevételével számit- hatjuk, hogy a felső, 60 cm-es homuszréteg - amely a gáttest környezetében gyökerekkel átszőtt és az épités közbeni munkagépmozgások által megbolygatott - szivárgási ellenállását a biztonság javára elhanyagoljuk. Ugyancsak figyelmen kivül hagyjuk a 45 cm vastagságú iszapréteg ellenállását is, hiszen nem tudjuk megbizhatóan megállapítani a szivárgási tényezőjét. Az átszivárgó vízhozamot ezért a (3-55) képlettel számítjuk: H kQ d0 q = B + 0, 8 d0 12,30 • 3 • 10~7- 2, 95 -7 m3 76,50 + 0,8-2,95 1,4 ' 1U sm A gát minimális talpszélességét a (3-58) egyenlettel számíthatjuk ki: 3 H C = 3 • 12, 30 • 4,5 = 166,05 m Mivel B = 76,50 és 76, 50 < 166, 05 m megállapítható, hogy a gát alapsikjának szélessége nem megfelelő. A megoldás ez esetben kétirányú lehet, vagy a gát geometriai méreteinek változtatásával szélesebb alapsikot képezünk ki, vagy szivárgás- gátló résfallal zárjuk le a szivárgó viz útját. A döntést a gazdaságosság, az élőmunkaigény, a beruházás megvalósításához szükséges építési idő, stb. mérlegelésével lehet meghozni. Mi a résfallal történő lezárást választottuk de hangsúlyozzuk, hogy a döntést csak valamennyi tényező figyelembevételével az egyes műszaki szempontok érdeksérelme nélkül, vagy türhetőségi határon tartásával kell meghozni. 3.38 A süllyedések vizsgálata A mintakeresztszelvény végleges méreteinek meghatározása után a völgyzárógát és a kapcsolódó műtárgyak várható süllyedését kell vizsgálnunk. A gáttest süllyedésvizsgálatánál tekintetbe kell vennünk azt, hogy maga a gáttest részint önmagában tömörödhet, részint önálló testként az 61
