Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
T'a 84. 32 + 18, 42 8, 85 = 11, 61 kN/rn^, G0 = 1.8,85.11,61 = 102,74 kN/m Az eltoló erő nagysága (3-28): PA = 14, 052 13,47 tgA (45c 16° ■) + 9, 89 10 PA = 1329,50.0,568 + 489,1 = 1244,26 kN/m A rézsű átlagos nyiróellenállása (3-29): tg = 3299, 74 tg 16° + 35, 12. 48, 0 tg = 946, 04 + 1685, 76 = 2631, 80 kN/m Mivel a belső súrlódási szög mindkét talajnál egyenlő, a kohézió viszont a gát altalajánál kisebb mint a gáté, az utóbbi figyelembevételével számítottuk tg-t. Az elcsúszással szembeni átlagos biztonság (3-30): i _ 2631, 80 á ' 1244,26 2, 12 7 2 tehát megfelel! A nyirófeszültség átlagos értéke (3-31): 1244,26 35, 12 35, 43 kN/m2. A nyirófeszültség legnagyobb értéke (3-32): t'max = 2 r K = 2.35,43 = 70,86 kN/m2. A gátéltől számított 0. 4 bj távolságban kialakuló nyirőellenállás a kedvezőtlenebb talaj jellemzőkkel számítva (3-33): rn = 102.74 tg 16° + 1.48,0 = 29.45 + 48,00 = 77,46 kN/m2 A rézsű biztonsága 0. 4 bi távolságban (3-34): ti,. = = 1.09 7 1 >’ 70. 86 tehát megfelel! 50
