Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

3.373 A felvizoldali rézsű állékonysága

A felvizoldali rézsli állékonyság vizsgálatánál a gátkorona felvizoldali élén át felvett függőleges síkra ható csúsztató és ellenállás erőket kell számításba vennünk (3-23. ábra). A számítási módszer lényegében

3.23. ábra

A felvizoldali rézsű állékonyságának vizsgálata

megegyezik az előző pontban megismertekkel, azonban több különleges körülményt kell mérlegelnünk a mértékadó állapot jobb megismerése érdekében.

A felvizoldali rézsűfelület belseje felé szivárgó viz a rézsű stabilitását növeli. Abban az esetben viszont, amikor a vizszint Üzemszerűen vagy más okból hirtelen lecsökken, a gáttest belsejéből a viz a felviz irányába kezd szivárogni. Ez a féltöltés állékonyságát csökkenti. A pontosabb számítások érdekében szükséges lenne tudnunk, hogy a vízfelszín ebben az esetben hogyan helyezkedik el. A kérdéses esetben könnyebb a dolgunk, ha a gáttest anyaga viszonylag jő vizvezető talaj. Ekkor ui. a korábban vízzel telitett talaj viszonylag gyorsan ki tud ürülni, a szivárgó viz felszíne pedig jól követi a változó tározási szintet. Nehézségek lépnek fel kötöttebb, rossz vizvezető gátépítő anyagok esetében. Ez esetben a gáttest talajának pórusait kitöltő viz nem tud gyorsan eltávozni, igy a tározott viz és a gáttestben lévő viz szintje között sokszor tetemes különbség keletkezhet. Ez a körülmény - különösen, ha a tározási szint gyorsan süllyed - a pórusviznyomás számottevő növekedéséhez vezet, ami igen lerontja a rézsű állékonyságát.

A tározási szint gyors csökkenése esetében kialakuló áramkép meghatározására több szerző eljárást dolgozott ki. Ezek a módszerek a vá51