Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

Éppen ezért célszerű a vizsgált réteget egynemUvé redukálni. A redukált szivárgási tényezőt a

k’ = ^ ky kh (3-14)

összefüggésből kapjuk, ahol k^ a vízszintes, kv a függőleges értelmű szivárgási tényezőt jelenti. A továbbiakban homogén anyagú, vízzárónak tekinthető gát alatti szivárgás kérdéseivel foglalkozunk.

A völgyzárőgát alatti talaj a legtöbb esetben völgyfenék üledék, amely eléggé rétegezett lehet. Vizsgáljuk most azt a kérdést miként lehet jő közelítéssel megállapítani a gát alatti viz szivárgása következtében kialakuló hidrodinamikai felhajtóerőt. Amennyiben a vlzvezető réteget vízzáró réteg(ek) borítják (3-15. ábra) a viszonylag vékony fedőrétegre

Jelölések a gát alatti szivárgás számításához

tetemes felhajtóerő hárulhat. Ez a körülmény bizonyos esetekben a gát- test állékonyságát, gyakran a mentettoldali rézsüláb környezetében a fedőréteg felszakadását eredményezheti. Amikor a vizvezető réteg a felviz- felőli oldalon kiékelődik, vagyis a tározótér felől kicsiny, vagy teljesen hiányzik a fedőréteg, ugyanakkor a gát alatt és után van fedőréteg, igen veszélyes helyzet alakulhat ki. Ilyenkor ui. a teljes viznyomásnak (H) esetleg csak jelentéktelen része vész el a szivárgás során és a mentett oldali rézsüláb környezetében a fedőrétegre tetemes hidrodinamikai felhajtóerő hárul. Ugyancsak gondot okoz. ha a vlzvezető réteg felül kiékelődik, alul viszont zárt (3-16. ábra). Problémát okozhat az is, ha a gát35