Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

yl = [/ (19, 50 + 1,18)2 - 19, 502 = 6, 89 m,

y2 = /(32, 50 + 1, 18)2 - 32, 502 = 8, 84 m,

y3 = j (37, 50 + 1, 18)2 - 37, 502 = 9, 48 m

hM= S.’sl2^ / 1+2,52 = 3,22 m.

II- I.

Az előzetes méretfelvétellel kapott gátkeresztszelvény

3.36. A gát alatti felhajtóerő számítása

A gát alatti felhajtóerő számításához ismernünk kell az altalaj ré- tegezettségét, az egyes rétegek talajfizikai jellemzőit, a vízszintes (k^) és a függőleges (kv) értelmű szivárgási tényezőjét. Feltételezzük továbbá, hogy a vizsgált szivárgási tér feletti gáttest vízzáró, illetve annak tekinthető. Az MSz szerint viszonyítottan vízzárónak tekinthető az a réteg, amelynek szivárgási tényezője legalább 10-szer kisebb, mint a viz- áteresztőnek tekinthető réteg, és vastagsága legalább 1, 00 m.

Az egyes talajrétegek vízszintes és függőleges szivárgási tényezője a rétegek települési körülményei következtében rendszerint eltérő. Ez a tény a különböző szivárgáshidraulikai számításokat igen megnehezíti.

34