Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

d = B - 0, 7 pv H

(3-12)

A viz kilépési magassága:

függőleges felületen hj^ = 0, 75 y0,

vízszintes felületen

a

Ferde felületen, vagyis az alvizoldali rézsű felületén vizkilépéskor a kilépési pont magasságának a meghatározása elméletileg nem kellően tisztázott kérdés. Számos kutató közelítésekkel élve ad eljárási módszert. Mailett például elfogadta az előbbi kutatók módszerét, de a végpontok közötti görbét egyenesnek tételezve fel a kilépési pont magasságát a

összefüggéssel javasolja számítani.

A gáttest állékonysági vizsgálatánál szükségünk lesz az átszivárgó viz felszínének néhány ordinátájára. Többek között a 3-13. ábrán I-gyel jelölt alvizoldali, a II-vel jelölt felvlzoldali koronaélnél, valamint az al- vizfelőli támasztőtestnél a koronaéltől 0,4 b^ távolságban. Ezen ordinátákat a biztonságra törekedve a Kozeny-Casagrande egyenletekkel határozzuk meg.

A keresztirányú szivárgás említett ordinátáinak számítását - a 3.33. pontban előzetesen felvett méretű völgyzárőgátra vonatkozóan - a következő példán mutatjuk be:

•

A keresztirányú szivárgás mértékadó ordinátái:

A gát előzetesen felvett keresztszelvényének adatait (3-14. ábra):

2

(3-13)

B = 76,50 m, ?v = 3, pm = 2, 5, H =? 11,25 m

d = 76, 50 - 0, 7 • 3 • 11,25 = 52,90 m

y0 = / 11, 252 + 52, 902 - 52, 90 = 1,18 m

x: = 0, 6 • 2, 5 • 13, 00 = 19, 50 m,

X2 = 2,5 • 13, 00 = 32, 50 m,

x3 = 76. 50 - 39, 00 = 37, 50 m,

33