Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Duzzasztóművek
felhajtóerő keletkezhet az utófenék alatt, melynek gazdaságossági okokból vékony lemezszerkezete könnyen feluszhat. Az átszivárgó vízhozamot (q) az építmény alatti és a megkerülő szivárgás során fellépő vízveszteségek, illetve a talajvizöblözetben várható ta- lajvizszint változások miatt kell meghatározni. Jő vizvezető talaj ok esetén (pl. homokos kavics, durva homok stb.) a tározott vízből jelentős mennyiségű viz távozhat, ugyanakkor a tározó környezetében, sőt távolabb is a ta- lajvizszint túlzott megemelkedése mezőgazdasági és egyéb károkat okozhat. A viz elszivárgása, illetve mennyiségi tétele közvetlenül nem érint állékonysági kérdéseket. Az ellene való védekezés azonban befolyásolhatja a hidrodinamikai felhajtóerő és a hidraulikus gradiens értékét. A hidraulikus gradiens (i) meghatározása a hidraulikus talajtörés veszélye miatt lényeges. Ennek során nemcsak a hidraulikus gradiens átlagos értékét kell vizsgálnunk, hanem a szivárgási térből kilépő viz környezetében (műtárgyak alvizoldali vége, rézsűfelületek) kialakuló kilépési gradiens nagyságát is. A szivárgó viz mozgásjellemzőinek számításához szükséges mértékadó vizszintek megállapítása csak gondos elemzés alapján lehetséges. Vizsgálni kell az előfordulható üzemi, ritka, szélsőséges és katasztrófális helyzetben a vizszintek alakulását, a mozgógát, az ideiglenes elzáró szerkezetek szintbeli és térbeli elhelyezkedéséből adódó vizszintek következtében előálló viztereket. A megkerülő szivárgás számításához a talajvizöblözet vizszintjének változásait is elemezni szükséges. 2.711 A hidrodinamikai felhajtóerő számítása Valamely folyadékba merült testre ható felhajtóerőn - általánosságban - a folyadéknyomásből származó erők eredőjét értjük. A következőkben a vízáteresztő talajra épített műtárgyra ható felhajtóerőn - a statikai számításoknál szokásos értelmezésnek megfelelően - a viznyomásnak a műtárgy talpsikjára ható részét értjük. A felhajtóerő nyugvó vagy szivárgó viz nyomásából keletkezhet. Az előbbit hidrosztatikai-, az utóbbit hidrodinamikai felhajtóerőnek nevezzük. A hidrosztatikai felhajtóerő jellemzője, hogy a műtárgy körvonalrajza mentén potenciálesés nincs, a felhajtóerő a talpsik feletti vizoszlop nyomásától függ (2-57/a. ábra, a részlet). A hidrodinamikai felhajtóerő jellemzője, hogy a műtárgy körvonalrajza mentén potenciálesés van, a felhajtóerő értéke a víznek a talaj szemcséihez való súrlódása, valamint a műtárgy kialakításától stb. függő irányváltozási veszteségek miatt pontról-pontra változik (2-57/a. ábra, b részlet). A hidrosztatikai és a hidrodinamikai felhajtóerő a legszemléletesebben úgy jellemezhető, mint a műtárgy talpsikjára ható piezometrikus nyomás. 72
