György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-84 ALAPOK HIDROMÉTRIA Vízállás -megfigyelés A vízfolyások, az állóvizek egyik fontos jellemzője a vízállás, vagyis a vízszinnek a vízmérce zérus pontja feletti, rendszerint cm-ben kifejezett magassága (pozitív vízállások esetében), illetve a vízszin zéruspont alatti mélysége (negatív vízállások esetén). A vízállást hídpillérre, hídfőre, oszlopra, partfalra erősített álló, vagy rézsűre erősített fekvő mércén olvassák le, általában naponta kétszer. A vízmércét úgy kell elhelyezni, hogy az észlelési adatsor a teljes vízjátékra kiterjedjen, hogy a feljegyzett adatsor homogén legyen és lehetőleg hosszú folyószakaszt jellemezzen. A vízmérce jól megközelíthető, könnyen leolvasható, sérülés ellen védett, kellő hosszúságú legyen. Ha a mérce egy tagban nem helyezhető el, hogy a vízjátékot teljesen átfogja, a mércét több — két, esetleg három — tagra bontva építik. A mérce közelében a meder lehetőleg állandósult, zavaró hatásoktól (visszaduzzasztástól, leszívástól stb.) mentes legyen. A vízmércelap rendszerint függőleges, lehet azonban ferde (rézsűre helyezett) is. Ekkor osztásközei a rézsű hajtásának megfelelően szélesebbek. A vízmérce nullapontját a fenékszintre vagy annak közelébe helyezik úgy, hogy az észlelés folyamán lehetőleg csak pozitív vízállások érvényesülhessenek. A nullapont tengerszint feletti magasságát mm pontossággal kell meghatározni. Heves víz járású vízfolyások esetén a napi egyszeri vagy kétszeri leolvasás általában nem elég. Ilyenkor rajzolómércét helyeznek el. Ennek áttétele 1:1 vagy 1:10, nagyobb vízfolyások (nagyobb vízjáték) esetén 1:20. Fontosabb szelvényekben a VITUKI távjelző mércéket működtet. Egyes esetekben szükség lehet a vízszinesés meghatározására például azért, hogy egy jellemző vízfelszíngörbét meghatározzanak, hogy egy vízfolyásszakaszon átfolyó vízhozamot a Chézy-bép- letet alkalmazva megállapítsanak stb. Ha két, már meglevő vízmérce közötti átlagos vízszinesést kell meghatározni, a vízszint két vízmércével mórt, ugyanazon alapsíkra vonatkoztatott magasságát egymásból kivonják és a különbséget a két mérce egymástól való távolságával osztják. Ha a vízszinek egymástól nincsenek nagyon messze és a vízfelszín vonalában a két mérce között nincs számottevő törés, az így meghatározott vízszinesés nem tér el lényegesen a valóságos vízszineséstől. Ha a vízmércék között a vízfelszín vonala megtörik — esetleg többször is —, a parton a vízfelszín helyzetét a jellemző pontokban valamilyen módon — például levert cövekekkel — megjelölik, a megjelölt vízszinek magasságát szintezéssel, a jelölési pontok távolságát hosszméréssel meghatározzák és két-két szomszédos pont vízszintjeinek különbségét a köztük levő távolsággal osztva eredményül a vízszinesést kapják. A vízszinesés mérésekor gondolni kell arra, hogy a vízfelszín alakja, helyzete az idő és a hely függvényében is változik. Az időbeli változás a vízfolyás vízjárásától függően gyors vagy lassú lehet, a változás lehetősége mindenesetre a vizsgált szakasz vízfelszíneinek egy időpontban való megjelölésére késztet. A vízfelszín változását a hely függvényében több tényező befolyásolhatja. Egyenes, prizmatikus medrű vízfolyások vízfelszínének esése, ha a vízhozam a hely függvényében nem módosul, a helytől függően rendszerint nem változik. Ha azonban a meder kanyargós, szabálytalan alakú, a vízfelszín esése nemcsak a bal parton lehet más, mint a jobb parton, hanem esetleg a vízfolyás szélessége mentén sem egyenes a vízfelszín alakja. Ezért a vízfelszín esését ilyenkor mindig gondosan kell meghatározni, különös tekintettel arra, hogy az a vízállás függvényében is igen számottevő mértékben változhat. V í zmély s égmérés A vízmélységmérés célja a vízfelszín és a mederfenék közötti távolság meghatározása. Mivel a vízfelszín valamely alapsík (tengerszin) feletti (abszolút) magassága meghatározható, vízmélységméréssel megállapítható a mederfenéknek az alapsík feletti magassága is. A vízmélységet kézi, gépi vagy akusztikai mélységmérővel mérik. A kézi mélységmérő 5 + 6 cm átmérőjű, 4 + 6 m hosszú, beosztással ellátott farúd. Ezt addig nyomják a vízbe, amíg a vége a mederfeneket nem éri el. Ekkor leolvassák a vízszin és a rúd beosztásának metszéspontját. Az úszó szondarúd alsó vége megterhelt, rendszerint alumínium cső vagy más beosztott fémcső. A mérőladikhoz kötve függőlegesen úszik, méréskor a mederfenókig lenyomják és leolvassák a vízfelszín és a rúd beosztásának metszéspontját. Csak álló vagy kis sebességű víz mélységének mérésére használható. 100
