György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-81 ségű hordalékot is mozgat. A sebesség csökkenésekor a hordalékot részben vagy teljesen lerakja. A hordalék mozgásának egyes jellemzői ugyancsak változnak mind a hely, mind pedig az idő függvényében. A hordalékmozgást jellemző egyes mennyiségek és összefüggések a Hidromechanika c. fejezetben találhatók. Itt csak néhány hordaléktömény- ségi adatot közöl az 1-46. és az 1-47. táblázat. 1-46. táblázat A Tisza záhonyi szelvényének jellemző hordaléktöménységei és hordalékhozamai A) Hordaléktöménységek Megnevezés Töménység p/m3 Közepes kisvízkor érvényesülő 29 Középvízkor érvényesülő 330 Közepes nagyvízkor érvényesülő 2250 A mért legnagyobb töménység 3000 fí) Hordalékhozamok Megnevezés Hordalékhozam Mp/nap Mp/év A mért legkisebb 52 A mért legnagyobb 290 044 Az 1931 ~ 1940 évek átlaga 21 200 9 738 000 1-47. táblázat Néhány folyó által évenként szállított hordalékmennyiség A folyó és szelvényének helye Évenként szállított hordalékmennyiség millió Mp Pó, Pontelagoscnro 15,6 Volga, Kujbisev 22,4 Nílus, torkolat 50,0 Mississippi, torkolat 350,0 Amazonas, torkolat 1000,0 Állóvizek Az állóvizek a földfelszín mélyedéseit többé-kevésbé állandóan kitöltő vizek. Közülük azokat, amelyeken a növényzet elhatalmasodik, medrüket nagyobbrészt befedi, mocsaraknak, amelyeknek medrében annak nagyobb mélysége miatt vagy egyáltalán nem, vagy csak elszórtan, kisebb foltokban a partok mentén, vagy helyenként szigetszerűen települ meg a növényzet, tavaknak nevezik. A tavak, mocsarak keletkezésének sokféle oka lehet. A régi geológiai korok tengerének visszahúzódása és a víz egy részének a felszíni mélyedésekben való visszamaradása, a jégkorszak gleccsereinek mozgása, morénájuk lerakódása, valamely vízfolyás völgyének ki- sebb-nagyobb mértékű elzáródása, a szelek munkája, a földkéreg mozgása, az édesvízi mészkő lerakódása, túlfejlett folyókanyarulat levágódása, az ember folyószabályozó, völgyzárógát-építő munkája egyaránt oka lehet a tavak, a mocsarak keletkezésének. A mocsarak, a lápok alakja is, területe is sokszor változik. Tavak méretei, partvonalai általában kevésbé ingadoznak. A tavak partja gyakran meredek, magas, ún. szakadópart. Erre a legmagasabb vízszín feletti partrészre csak a tó vizének hullámai csapnak fel. Hozzá alulról a partláb, ehhez pedig a parti zátony csatlakozik. Ez utóbbi lényegében átmenet a partláb és a tó mélyebb része között. A szakadópart és a környező terep metszésvonala a partéi. A tó főtengelye a két legtávolabbi pontját összekötő egyenes (1-160. ábra). Kistengelye a főtengellyel párhuzamos érintők érintési pontjait összekötő egyenes. A tó hossza a főtengelyre merőleges metszékek felezési pontjait összekötő vonal hosszával egyenlő (1-160. ábra). A partok tagozott- ságát (fejlettségét) a partvonal hosszának (L) és a tóéval megegyező területű (F) kör kerületének (K) viszonya (a) jellemzi, vagyis L _ L A tavak mélységi viszonyai az izobat vonalakkal jellemezhetők, közepes vízmélységük (rak) vizük 1-160. ábra. A tó hossza, kistengelye és főtengelye 7 Vízügyi létesítmények kézikönyve 97
