György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —43 Mértékadó vízszinek és vízhozamok A szabályozásra mértékadó vízszin meghatározásakor alapvető követelmény, hogy az elfogadott vízszint meghaladó vízállások tartóssága hosz- szabb időszak átlagában azonos, vagy legalábbis közel azonos legyen a folyó egy-egy természeti egységet képező szakaszán, és legyen párhuzamos az olyan időszakban kialakuló felszÍDgörbékkel, amikor a vízhozamváltozás nem számottevő. Nagyobb folyókon szabályozási szempontból általában három mértékadó vízszin meghatározása szükséges. Ezek a szabályozási kisviz-, a mederképző víz- és a mértékadó árvízszin. Egyes vízhasználatok tervezésekor azonban más vízszineket is meg kell határozni, így pl. vízkivételek, kikötők, a mederbe helyezendő vezetékek stb. tervezésekor az LKV és |LKV|, hidak, átfeszítések tervezéséhez az LNV és |LNV meghatározása elengedhetetlen. (Bekere- tezéssel a jeges időszakban észlelt vízállásokat — vízhozamokat — jelölik.) A szabályozási kisvízszin megállapítása során ajánlatos a folyó jellemző vízmérce szelvényeiben hosszabb időszak (20—50 év) folyamán észlelt vízállás (vízhozam) adataiból kiindulni. Az adatokat — a jeges időszakban észlelteket figyelmen kívül hagyva — homogenizálni kell (1-2. fejezet), majd meg kell szerkeszteni az időszakra vonatkozó vízállás (vízhozam) tartóssági görbét. Ennek birtokában a folyó jellegét és a kisvízszinre vonatkoztatott követelményeket figyelembe véve kell megválasztani azt az átlagos tartósságot, amelyhez tartozó vízállást (vízhozamot) szabályozási kisvízszint- ként (vízhozamként) elfogadunk. Ennek ismeretében a hozzá közelálló vízállásos időszakban vízszin- rögzítést célszerű végrehajtani, és a szabályozási vízszint úgy helyesbíteni, hogy az a rögzített vízszinnel párhuzamos legyen. Az olyan folyókon, amelyeken megbízható vízhozam-adatsor van, célszerű a szabályozási vízhozamot, majd a Q(I1) görbét ismerve, a szabályozási vízszint megállapítani. A Duna főbb vízmérceszelvényeire a Duna- bizottság az 1924—1963. évi időszakra vonatkozó vízhozam statisztikai adatokat felhasználva, ajánlásában — elsősorban a hajózás kívánalmait tartva szem előtt — hajózási és szabályozási kisvízhozam- ként azt a vízhozamot javasolta az 1966—1975. évi időszakra elfogadni, amelynek tartóssága a jégmentes időszakban 94% volt. Hajózási és szabályozási kis- vízszinként (ún. DB vízként) pedig azt a vízszint, amely mellett ez a vízhozam lefolyik. A Duna- bizottság ajánlását felhasználva a DB víz hosszszelvényét a Vízrajzi Szolgálat kidolgozta. A főbb mércékre vonatkozó értékeit az V-10. táblázat tünteti fel. A Tiszára vonatkozóan OVII-rendelkezés állapította meg a szabáhjozási kisviz- és a mértékadó árvíz- szint. Mindkettő felülvizsgálata folyamatban van. Olyan folyókon, amelyeken a hajózás kisebb jelentőségű vagy azzal számolni sem kell, kisebb tartósságú vízállást (vízhozamot) is elfogadhatunk szabályozási kisvízszintként. A mederképző vízállásnak (vízhozamnak) azt a vízállást (vízhozamot) nevezzük, amelynél hosszabb (20—40 éves) időszak átlagában legtöbb hordalékot szállít a folyó. Ha a szabályozásra kerülő vízfolyásra megbízható hordalékhozam-görbe nem áll rendelkezésre — és ez az általános eset — a lefolyó víztömeg energiája alapján határozzuk meg a mederképző vízállást. E célból kiválasztjuk — lehetőleg a szakasz felső végén — azt a vízmérceszelvényt, amelyben a vízállásészlelés hosszabb ideje folyik és a vízhozamot is rendszeresen mérik. Meghatározzuk hosszabb (20—50 éves) időszak homogenizált észlelési adataiból az egyes vízállások átlagos gyakoriságát, majd az átfolyó vízmennyiség és a nedvesített keresztmetszet hányadosaként a szelvény középsebességet. Az egyes vízállásközök gyakoriságát megszorozva a hozzá tartozó vízhozam értékével és a szelvény középsebesség négyzetével, az átfolyó víztömeg energiájával (E = mv2l 2) arányos mennyiséget kapunk. Ezeket az értékeket a vízállások függvényében felrakva (V-27. ábra) a nyert görbe maximális értékéhez tartozó vízállás a mederképző vízállás, a hozzá tartozó vízhozam pedig a mederképző vízhozam. A görbe és a vízállástengely által határolt terület a vízfolyás átlagos évi energiájával arányos. V-27. ábra. A mederképző vízállás és vízhozam meghatározása 58 Vízügyi létesítmények kézikönyve 913
