György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —42 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Célszerű az így nyert adatok folyó menti változásait hossz-szelvényszerűen ábrázolni [5, 33]. Ezeknek a jellemzőknek folyó menti változásából hasznos következtetéseket vonhatunk le a folyó állapotára és a szabályozási beavatkozásokra vonatkozóan. A jégjárási jellemzők folyó menti változását ábrázoló görbék irányzatából és ugrásszerű töréseiből — azonos éghajlati körülmények között — a meder jéglevezető képességének változására következtethetünk. Egy folyószakaszra felülről érkező jég mennyisége az időjárási tényezők függvénye. Az érkező jégnek a folyószakaszon való átvonulásának körülménye — eltekintve magán a szakaszon képződő jég mennyiségétől — viszont már a meder morfológiai sajátosságaitól függ. Kimutatható ugyanis [33], hogy a zajlás sűrűsége /---- > \xí a cBfHi ahol n a zajlás sűrűségét kifejező arányszám, E a folyó szóban forgó keresztszelvényén átfolyó jég felszíne (m2/s); a a felszíni és a középsebesség hányadosa; c a Chézy-féle sebességtényező; B a meder szélessége; H középmélysége; I a vízfelszín esése. Azaz a zajlás sűrűsége az érkező jég felszínén kívül a meder szélességétől, középmélységétől, érdességétől és a vízfelszín esésétől, azaz a meder morfológiai jellemzőitől függ. A folyó morfológiai viszonyait elemezve előre meghatározhatók azok a helyek, amelyek a jégmegállás szempontjából a legveszélyesebbek, sőt meghatározható valamely, az összehasonlítás alapjául elfogadott o jelű szelvény jégborítottságának az a kritikus értéke n^, amely a vizsgált i jelű szelvényben már előidézi a beállást. A jég kialakulását jelentősen befolyásolják a ka- nyarulati viszonyok, mert a túlmélyült mederszűkületek az éles kanyarulatokban alakulnak ki. A kanyarulatok jellemzésére az L\R2 viszonyszámot ajánljuk, ahol L a kanyarulat hossza, R pedig a görbületi sugara. A Duna Budapest—Tfea-torkolat közötti szakasza morfológiai jellemzőit vizsgálva megállapítható, hogy a legkedvezőtlenebb helyen már az a jégmennyiség is megáll, amely a normálszelvényben 35%-os borítottságot okozva vonul le [5, 33]. A jégjárási viszonyok és a morfológiai adottságok összevetése, tanulmányozása ki kell térjen mind a kis-, közép- és nagy vízi mederre, mind a már meglevő szabályozási művek hatására. Részletes vizsgálatok kimutatták [5, 33], hogy a jég megállásakor a jégboltozat képződésekor az érkező jég mennyiségét meghatározó időjárási viszonyokon kívül a kisvízi meder morfológiai viszonyai játsz- szák a főszerepet. A jégdugók és jégtorlaszok képződése során a morfológiai adottságok mellett viszont a hőmérsékleti viszonyok a döntőek. A jeges árvizek kifejlődése során a nagyvízi meder morfológiai adottságai mellett, a jégelvonulás közben előálló hőmérsékleti viszonyok alakulása a legnagyobb jelentőségű (hőmérsékleti inverzió). A folyómeder környezete A folyómeder környezetének feltárását ki kell terjeszteni a folyóval kapcsolatos társadalmi és vízhasználati igényeken kívül a partok és a meder anyagának talajmechanikai feltárására is. A tervezett szabályozási művek közvetlen környezetében rendszerint elég mintegy 500 m-enként kis és csak kivételes esetben nagy átmérőjű fúrásokat 1,0 Hírei a meder mélypontja alá mélyíteni. Kotrási tervek készítéséhez — főleg ha a kikotort anyagot fel kívánjuk használni — a mederben is kell fúrásokat végezni. Ezek a fúrások érjenek legalább 2,0 m-rel a várható kotrás fenékszintje alá. A parti fúrások anyagát talajmechanikai szempontból részletesen meg kell vizsgálni, és meg kell határozni mindazokat a jellemzőket, amelyek a földművek tervezéséhez szükségesek. A mederfúrások során elegendő a szemcseeloszlást meghatározni, és annak alapján dönteni a kotrással nyerhető anyag felhasználásáról. A zátonyok anyagát külön meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy megfelelő-e betonelemek (műkő) készítésére, ill. rőzsehengerek töltésére. A környezet feltárásához hozzátartozik azoknak az útvonalaknak megismerése és bejárása, amelyek az építőanyagok szállítására szóba jöhetnek. Ezek ismerete az organizációs terv készítéséhez elengedhetetlen. A helyszíni bejárások alkalmával nagy súlyt kell helyezni a folyókörnyezet biológiai feltárására is. A partokon, s a mederrézsűn meghonosodott növényfajták, ezek elárasztástűrő képességének, s altalajuk tulajdonságainak meghatározása különösen fontos. Meg kell vizsgálni, hogy a parti, illetve partközeli növényekből melyeket használhatjuk fel építőanyagul. A rőzsetermelési helyeket fel kell deríteni. Gazdaságos partbiztosítást ezeknek az ismereteknek hiányában nem lehet tervezni. A hullámtér benőttségi, mezőgazdasági művelési és települési viszonyainak feltárására külön gond fordítandó, mivel azok mind a víz, mind a hordalék, mind a jég levonulási viszonyait jelentősen befolyásolják. L. erre vonatkozóan még az V-l. fejezetet. 912
