György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —39 veinek elkészítéséhez részletesebb felméréseket kell végezni. Partbiztosítások és egyéb vezetőművek tervezéséhez a parton létesített sokszögvonalra támaszkodva kell a keresztszelvényeket felvenni. Egymás- tóli távolságukat a partvonal kialakulásától függően kell megállapítani. Kisebb folyók esetén is rendszerint elegendő azokat 20—25, nagyobb folyók esetén pedig 25—50 m-enként felvenni. Keresztirányú művek tervezésére a mű tengelyében felvett szelvény rendszerint elég adatot szolgáltat. A folyófelmérési munkálatok legfontosabb és egyben legkisebb pontossággal elvégezhető része a jellemző vízszinesések meghatározása. A vízszin- esést lehetőleg a folyó teljes hosszán — de legalábbis természeti, kényszerűségből gazdasági egységet képező szakaszán — lehetőleg elhúzódó kulmináció alkalmával egyidőben kell megmérni. A vízszinesést a kis-, közép- és nagyvizes időszakokban is meg kell határozni, mert az így nyert adatok a tervezés alapjai. A rögzítendő vízszinteket, lehetőleg a vízfolyás mindkét partján és közel egyidőben karókkal jelöljük meg, majd a karók magasságát a parti szintezési alappontokból kiindulva határozzuk meg. Egy-egy mérőcsoportra csak olyan hosszú folyó- | szakaszt szabad bízni, amely a vízszintek karókkal való rögzítését és azok magasságának meghatározását egy-egy nap alatt elvégezheti. Kis esésű folyókon a magasságokat mm pontossággal kell meghatározni, nagyobb esésűeken a ±1 cm-es pontosság is megengedhető. A vízszinrögzítések alkalmával különös gondot kell fordítani a vízszint karók helyes beverésére. A rögzítések eredményeit írott és rajzolt hossz-szelvényekben célszerű feldolgozni. Nagyobb esésű folyókon önbeálló szintezőműszerrel, illetve kettős képet adó szondirtachigráf- fal a vízfelszín rétegvonalai is meghatározhatók. Ez a módszer különösen rövidebb folyószakaszok szabályozási tervének elkészítéséhez szolgáltat rendkívül hasznos és az áramlási viszonyokra is jellemző adatokat. A folyómedrek felmérésére célszerűen alkalmazható műszerek: a fizikai távmérők, redukáló tachi- méterek, önbeálló szintezőműszerek, kettős képet adó szondirtachigráf, ultrahangos mélységmérők, s a legújabban kifejlesztett radiolog. A mérőfelszerelést esetenként kell összeállítani. A felmérések eredményeiből — a tervezési munka megkönnyítésére — célszerű a v(H), a B(H), a P{H), az F(H), az R(H), a k(H), az 1(H) összefüggések folyó menti változását meghatározni. (H a vízszint magassága, v a víz középsebessége, B a meder szélessége, F a nedvesített terület, P a nedvesített kerület, 11 a hidraulikai sugár, k a Manning—Slrickler-féle sebességtényező, I a vízfelszín esése.) Hidrológiai jellemzők A folyó hidrológiai jellemzőinek feltárása és az azokat jellemző paraméterek meghatározása a folyószabályozási munkálatok megkezdésének elengedhetetlen előfeltétele. A feltárás három fő iránya: a víz-, a hordalék- és a jégjárás megismerése. A vízjárás elemzésének és jellemzői meghatározásának alapja a rendszeres vízállásészlelés és az időszakos vízhozammérés. A vízállásészlelő és a víz- hozammérő-hálózat kérdéseivel és a mérési módszerekkel kapcsolatban az 1-2. fejezet tartalmaz bővebb tudnivalókat. A vízmércéket olyan távolságra kell egymástól elhelyezni, hogy a vízfelszín hossz-szelvénye, illetve mércekapcsolatok alapján a folyó tetszőleges szelvényében a vízállás néhány cm pontossággal meghatározható legyen. A vízhozam-nyilvántartási szelvények számát és a mérések sűrűségét a mellékvízfolyások betorkollására és a hozamváltozások sebességére tekintettel kell meghatározni. A folyó vízjárásának jellemzői az évi kis, közép- és nagy vízállások, illetve vízhozamok hosszú idejű adatsorai, a kis és nagy vízállások (vízhozamok) különbsége, a vízjáték, a hosszú időszakra, illetve jellemző évekre szerkesztett vízállás (vízhozam) tartóssági (gyakorisági eloszlási) adatok. Ezekre vonatkozóan 1. az 1-2. fejezetet. Az éven belül várható vízállásokról a hosszú évi adatsorok felhasználásával matematikai, statisztikai módszerekkel kiszámított [7, 33] napi vízállások várható értekei és az attól való szórás várható értéke ad nélkülözhetetlen tájékoztatást. Az V-25. ábra a [33] nyomán a Dana nagymarosi szelvényében a várható értékeket tünteti fel. A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a szórás tényleges értéke elérheti a várható érték háromszorosát is. A Dunabizottság Hidrológiai Évkönyvében [4] a Duna fő mérceszelvényeire, valamint a Tisza szegedi, a Dráva barcsi és a Száva Sremska Mitrovica-i szelvényeire vonatkozóan a rendelkezésre álló vízállás adatsorokból szerkesztett napi gyakorisági adatok alapján közzé tette az év bármely napján a különböző gyakorisággal előfordult vízállások értékeit. A budapesti mérceszelvényre készített grafikont lásd az V-26. ábrán. 909
