György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
2. FOLYÓSZABÁLYOZÁS A FOLYÓSZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI ÉS A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS NÉPGAZDASÁGI IGÉNYEK A folyó több természeti tényező kölcsönhatásának eredményeként alakul ki. Közülük a legfontosabbak a tágabb értelemben vett vízjárás és a vízgyűjtő terület morfológiai viszonyai. E két fő tényező hatására alakul ki a vízgyűjtő területnek az a legmélyebb árka, amelyben az összegyülekezett víz lefolyik. A folyó vízjárása az időjárás hatására időben állandóan változik. A folytonosan változó vízjárás következtében a folyó medre kisebb-nagyobb mértékben változik. A folyószabályozás célja ezeknek a változásoknak részben megakadályozása, részben megfelelő korlátok közé szorítása, ill. helyenként reverzibilissé, más helyen irreverzibilissé tétele. Minthogy a vízjárás időben állandóan változik, a folyószabályozásban a szoros értelemben vett statikus . egyensúlyi állapot csak kivételes esetekben, illetve ^ rendkívül nagy költséggel érhető el. A folyószabályozás elsődleges célja tehát olyan mederállapot megteremtése és fenntartása, amelyben a vízgyűjtő terület felső részéről érkező víz-, hordalék- és jéghozam károkozás nélkül vonulhat le. Hidrológia szélességi méretei közötti különbség minél kisebb legyen. A vízlevezetésen kívül a folyómedernek olyannak kell lennie, hogy a felülről érkező, időben változó mennyiségű és minőségű hordalékot és jeget is levezesse. A folyó hordalékszállító és jéglevezető képessége főleg a meder morfológiai és hidraulikai paramétereitől függ (1-1. fejezet). A felülről érkező hordalék mennyisége azonban a vízgyűjtő terület geológiai felépítésétől, annak állapotától, művelési módjától stb., továbbá magától a vízjárástól függ. A jég mennyiségét elsősorban a folyó mentén uralkodó meteorológiai — főleg a hőmérsékleti — viszonyok és a meder hidraulikai paraméterei, illetve az azok hatására kialakuló áramlási viszonyok határozzák meg. Hajózás A szabályozásra szoruló folyók egy része hajózható, illetve azzá tehető. Az ilyen folyókon a szabályozás során gondoskodni kell a gazdaságilag indokolt méretű hajóút kialakításáról és állandósításáról. A hajóút méreteit nemzetközi jelentőségű folyókon általában egyezmények, egy ország területén levő vízfolyásokon pedig belső rendelkezések A vízgyűjtő felső részéről a folyó adott szakaszára időben rendkívül változó vízhozamok érkeznek. A kis és nagy vízhozamok közötti arány a folyó vízjárásának hevességére jellemző. A folyószabályozásban elsősorban figyelembe veendő vízállások, illetve vízhozamok a LKV, KöV, LNV, illetve a LKQ, KöQ és a LNQ (1-2. fejezet). A folyókon ezek a jellemző vízhozamok nagymértékben eltérnek egymástól, ezért a kialakult gyakorlat szerint a nagy-, közép- és az azt kiegészítő kisvízszabályozás- ról beszélhetünk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy általában külön kell gondoskodni a nagy és külön a közepes és azon belül a kis vízhozamok kártétel nélküli levezetésére alkalmas nagyvízi, közép- és kisvízi meder állandósításáról (V-22. ábra). Nagyvárosok belsőségeiben és az egyéb különleges morfológiai adottságú szakaszokon kell, illetve lehet arra törekedni, hogy a nagy- és a középvízi meder 905 V-22. ábra. Völgyszelvény
