György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —30 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MÜVEI tegnek nyílt árokkal, szivárgókkal vagy kútsorral történő megcsapolása. Megcsapolás esetén különös gondot kell fordítani a szivárgó, illetve kutak szűrőzésére. Biztosítani kell, hogy a kutak egyenként, a szivárgók szakaszonként kiiktathatók legyenek, — megfelelő vastagságú és szélességű homokoskavics, illetve kavicsszőnyegek (paplan) építése, — ellennyomó medencék építése, esetleg az ellennyomó mdencéknek kaviccsal vagy homokkal való feltöltése. Ez utóbbi esetben általában szükséges az alapréteg megcsapolásáról gondoskodni. Mindegyik esetben külön gond a megnövekedett mennyiségű fölös víz elvezetése. A talajtömbben történő szivárgás elleni védekezés még két különleges esetével foglalkozunk: — ha a talajtömbben bontott (szikes) jellegű talaj található, — ha a szivárgás árvédelmi fal alatt történik. A bontott talajok vagy talajrétegek árvédelmi szempontból akkor veszélyesek, ha a felszínen vagy a felszín közelében vékony (0,5—1,0 m) vízzáró fedőréteg alatt helyezkednek el és alattuk jó vízvezető réteg van. Ebben az esetben részben az alsó vízvezető rétegen, de esetleg a felszínről is kapott víz hatására vízzel telítődnek, majd sűrű pépszerű kolloid oldattá alakulnak. A vékony vízzáró agyagréteg a „szikes” jellegű anyag duzzadása következtében felpúposodik (1970-es tiszai árvíz, Kört- vélyes, Zalota), Védekezés módja: egyrészt a felszínen jelentkező víz elvezetése, a púpok kiszúrásával a fedőréteg alá került víz minél nagyobb részének a kiengedése és elvezetése, másrészt a töltés rézsűjéből kiindulva a terep (homokzsák, kő vagy földmunkagépekkel épített homokpadka) leterhelése, mely egyben az elfolyósodott anyag felszín alóli kinyomását is elősegíti. Árvíz után a bontott talaj kicserélése a legbiztonságosabb és műszakilag a legjobb megoldás. Ha gazdasági megfontolások miatt ez nem lehetséges, a mentett oldalon legalább 15—20 m széles és 2—3 m vastag terhelőpadka építése szükséges. Nagyobb vastagságú (2,0—3,0 m) vízzáró réteg esetén a bontott talajok már nem jelentenek veszélyt, mert az ilyen nagyságú földnyomás esetén már csökken a vízfelvevő képességük, így a duzzadás, ill. elfolyósodás folyamata nem következik be. Azárvízvédelmifalesetében a talajtömbben végbemenő szivárgás a fal alapozási síkjánál okoz állékonysági problémákat. Az áramlások az alapozás síkjában koncentrálódnak, helyi kimosásokat okozhatnak, ill. az átnedvesedés hatására a talaj elveszti vagy elvesztheti szilárdságát. Mindkét esetben az árvízvédelmi fal állékonysága kerül veszélybe. A fal stabilitását elvesztve a víz felé dől. Ugyanis az árvízvédelmi falra ható földnyomás az esetek többségében nagyobb mint a földmű koronájánál magasabb víz nyomása. A védekezés első lépése a szivárgó víz sebességének és mennyiségének a csökkentése. Nagy figyelmet kell szentelni a védvonallal párhuzamos első házsor pincéjének vízzel való feltöltésére is. A védekezés második fokozatában az árvízvédelmi falnak a víz felőli oldalon történő megtámasztása (kő, kőhengerek, homokzsákok, 1. V-l. ábrát). Igen kellemetlen és veszélyes helyzetet teremthetnek a nagy lombú fák (pl. platánfák), amelyek az árvízvédelmi fal közelében, a töltéskorona mentett oldalán (vízparti sétány) nőttek. Ugyanis az átázott talajban a fákat a szél könnyen kidöntheti, ennek következtében az árvízvédelmi fal is kidőlhet. A veszélyt a fák koronájának levágásával lehet elhárítani. Árvízmentes időben feltétlenül szükséges az ár- vízvédelmi falak alapozási síkjánál — szádfalazással — vagy résfallal, a szivárgási hosszt megnyújtani (1. V-l. ábrát). Műtárgyak körüli védekezés Az árvízvédelmi gátakba épített műtárgyak körüli szivárgás, esetleg a műtárgy egyenlőtlen süllyedése, repedése okozhat veszélyes helyzetet a védekezés során. Ha a szivárgás koncentrált folyóssá alakul, köny- nyen gátszakadás következhet be. Ezért a műtárgyak körüli legkisebb szivárgás, csurgás ellen azonnal védekezni kell. Különösen veszélyt jelent a nyomócsövek repedése, mert ez a töltés gyors és erős elázását, a csövek alatti és melletti talaj fellazulását, a töltéstest aláüregelődését okozza. Ugyancsak a töltés aláüregelődésének veszélyével fenyeget a töltéshez közel épített medencék és szívóaknák repedése is. A védekezést első lépésben a víz felőli oldalon, amennyire lehet az árvízszinthez közeli részen gyorsan kötő cement- vagy bentonit injektálással kell megkísérelni, elzárni a beszivárgás útját. Ezzel egyidejűleg, ugyancsak a hullámtéri oldalon, lazán töltött földzsákokkal több soros lefedés is alkalmazható. (Földzsákokkal lehet elfogni, ill. csökkenteni a rosszul záró zsilipkapuk mellett fellépő csurgást is.) Törekedni kell, hogy a hullámtéri oldalon (pl. a cső szétszerelésével) zárt és megfelelő mélységig 900
