György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

V. Folyami vízgazdálkodás művei

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

V —29

alapozás következtében a fedőréteg és töltés találkozásánál egy vékony vízvezető rétegen keresztül történik szivárgás („talpszivárgás”). Jellemzője, hogy a mentett oldali lábnál, vékony rétegben jelenik meg.

A talajtömb inhomogén, a fedőréteg kötött vagy kötöttebb, alatta homok, esetleg folyásra hajlamos homok- vagy iszapréteg van és az alapréteg vízvezető.

Kötött, de viszonylag vékony fedőréteg esetén alakulhatnak ki az egyes, nagyobb méretű, veszélyt jelentő buzgárok. Ugyanis a vékony, kötött fedőréteg domborzati viszonyok, vagy fák, növények, ill. férgek miatt egy-egy helyen elvékonyodhat vagy benne lyuk keletkezhet, melyen keresztül a víz a kialakult hidrosztatikai nyomás révén a nyírófeszültséget elvesztett, átázott talajt, illetve a finom homokszemcséket a felszínre sodorhatja.

Ha a kötött fedőréteg vastag, sík terepadottságok mellett kicsi a valószínűsége, hogy veszélyes buzgár alakulhasson ki.

A talajtömbben levő szivárgás elleni védekezés elsődleges követelménye: a hullámtéri oldalon megakadályozni a beszivárgást. A hullámtéri oldalon a beszivárgás megakadályozása, ill. csökkentése érdekében a mesterséges kolmatáció, vízzáró paplan beépítése jöhet szóba, igen veszélyes esetekben esetleg (főleg műtárgyak környezetében) pátrialemez fal leverésével védekezhetünk.

A talaj tömbben történő szivárgás elleni mentett oldali védekezés alapja a megfelelő ellennyomás. A sikeres védekezés érdekében ismerni kell a hidrosztatikai nyomás változását a keresztszelvény mentén. Az ellennyomás hatására a fedőrétegben szivárgó víz sebessége csökken és ezzel egyrészt a kritikus sebességnél kisebb sebesség alakul ki, tehát a fedőréteg hidraulikai törésének veszélye elhárul, másrészt a sebesség csökkenése következtében az átszivárgó víz mennyisége is csökken (fakadóvizek esetén fontos).

Az árvíz idején a fakadóvizek ellen a védtöltés lábától 60—80 m távolságra épített ellennyomó medencékkel kedvező eredménnyel lehet védekezni. Az ellennyomó medencék zárótöltéseinek pontosabb távolságát a hidrosztatikai nyomásvonal ismeretében lehet meghatározni.

Buzgárosodásra hajlamos területeken szintén az ellennyomó medencék alkalmazhatók sikerrel. Ez esetben azonban az ellennyomó medencék zárótöltéseit lényegesen közelebb kell a töltéshez elhelyezni (általában 20—40 m-re) úgy, hogy egy-egy kazetta nagysága 400 m2-nél nagyobb ne legyen. Ha van lehetőség, a kazettákat vízzel fel kell tölteni. A fölös víz elvezetéséről gondoskodni kell.

Az ellennyomó medencék helyett, ha van rá mód, a homok-, ill. kavicsszőnyegek építése esetleg hidromechanizációval, szintén igen hatékony, végleges megoldást adó védekezési mód.

Árvízmentes időben az ellennyomó medencéket kaviccsal vagy homokkal célszerű és indokolt feltölteni.

Egy-egy, koncentráltan jelentkező buzgár elleni védekezés lényege szintén a megfelelő ellennyomás kialakítása. Itt két igen fontos szempontot kell a védekezőknek figyelembe venni:

— nem szabad teljes ellennyomást adni, azaz, hogy a vízfeltöltés teljesen megszűnjön, hanem a szivárgó víz sebességét kell olyan mértékben lecsökkenteni, hogy anyagot ne hozzon magával,

— a buzgár feltörése helyén az ellennyomást a lehető legrövidebb idő alatt kell kialakítani.

Ennek érdekében aránylag kis átmérőjű, homokzsákokból, esetleg homokzsákokkal köriilrakott kútgyűrűből vagy újabban „Armco” típusú hullámlemez csőből kialakított ellennyomó medence épül. Az aránylag kis átmérőjű ellennyomó medence körül azonban újabb buzgárok képződhetnek, ezért célszerű egy vagy több medencével még körülvenni. (Nem a teljes ellennyomás létesítésének érdekében.)

Ha a buzgár elfogása ellennyomó medencével valamilyen oknál fogva nem sikerül és a vízvezető réteg alatti vízzáró réteg megfelelő hosszúságú pátrialemez sorral elérhető, a védekezés további lépése a hullámtéren pátrialemez sorral vagy széles vízzáró lemezekkel megpróbálni lezárni a beszivárgó víz útját.

Árvíz után az árvízvédelmi gátaknak azokon a szakaszain, ahol a talajtömbben veszélyes szivárgások léptek fel, a következő védekezési módok alkalmazhatók :

A hullámtéri oldalon:

— a beszivárgás csökkentésére szigetelő réteg kiépítése azokon a helyeken, ahol a töltés közelében a vízvezető rétegben nagyobb mértékű beszivárgás várható,

— vízvezető réteg lezárása (agyagékeléssel, bentonitos szigeteléssel, cementinjektálással, műanyag fóliafüggöny építésével). Á töltés előtt elkészített lezárást — mely a vízvezető réteg legalább 90%-át kell, hogy lezárja — a töltéshez szigetelőszőnyeggel kell csatlakoztatni;

A mentett oldalon:

— főként kötött fedőréteg esetén, a talajtömb fedőrétegére ható víznyomást adó vízvezető rész*

899