György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

V. Folyami vízgazdálkodás művei

V —26 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Fóliaterítés — a szivárgás elleni védekezés so­rán — csak akkor lehet hatékony, ha teljesen sima (lekaszált) töltésrézsűre, az árvíz előtt igen gon­dosan, megfelelő szélességben fektetik le. Ha a szivárgás csak egyes rétegekben vagy a mű­tárgyak környezetében következik be, akkor a mes­terséges kolmatáció helyett a szivárgó réteg, ill. rész injektálása eredményesebb, ill. gazdaságosabb lehet. Ha azonban az altalaj is vízáteresztő, a fenti vé­dekezési módszerek csak igen korlátozott hatásúak lehetnek, mert az alulról való „átázást” nem tudjuk befolyásolni. Szivárgás elleni védekezés következő fokozata szükséges, ha a víz felőli oldalon nem sikerült a beszivárgást megakadályozni és az átázás oly mértékű (a mentett oldali rézsűn, 2—3 m magas­ságig teljes átázás), hogy lekagylózás vagy csúszás veszélye áll fenn. Hatékony védekezési mód a mentett oldali rézsű megtámasztása, támasztóbordákkal. Lényege, hogy az átázás fölötti 0,5 m szintről indulva tulajdon­képpen egy padka épül, amely legalább 3 sor ho­mokzsákból vagy annak megfelelő magasságú kő­bordákból áll. Fontos a bordák támasztó hatása és káros a rézsű, még át nem ázott részének „leterhelése”. Terhelni a mentett oldali talajon kell! A zsákok anyaga újabban a hagyományos jutaszövet helyett nagy szakítószilárdságú műanyag szövet. A mű­anyag szövésű homokzsákok a vizet, a levegőt át­eresztik, szilárdságuk és súrlódásuk kielégítő, ugyanakkor jól raktározhatok és hosszabb ideig vízben állva sem mennek tönkre, nagy szilárdságuk pedig nagyméretű zsákok kialakítását teszi lehe­tővé. A támasztóbordáknak a megfelelő súrlódás és ellennyomás elérése érdekében, a terepen a töltés lábától legalább 3 m hosszúságig kell érniük (V-17. ábra). A bordák között 0,3—0,4 m hézag hagyandó a szivárgó víz akadálytalan távozása érdekében. Ugyancsak gondoskodni kell a bordák között kilépő víz elvezetéséről is. A homokzsákok helyett kőzúzalékkal töltött zsákok is eredménye­sen alkalmazhatók. A támasztóbordák építését 10 fős brigád 8 óra alatt — ha a zsákok töltve, ill. a kőanyag a hely­színen van — 15—25 m hosszú szakaszon tudja elvégezni. A homokzsák bordák közötti részeknek kővel való kitöltése nem helyes, mivel a kövek az ellá­gyult töltésrézsűbe süllyednek és akadályozzák a szivárgó víz eltávozását. Ha megfelelő homok, ill. homokos-kavics áll rendelkezésre, a támasztóbordák helyett támasztó­padka is építhető. Előnye, hogy végleges formában ’J leffffmí/3 sor t /tmoJbsák 7Ö/P/7 /4/iO/ffs . jTjTjTJTJ"""---------------— t f/fámzfese/p /íáagofo/n/a/é -h'hW fázo/f R3-0,i/n %/?/> fímztTsá/r óárms ♦ t f y/rr>VA V/75'.A V-17. ábra. Bordás megtámasztás 1 metszet; 2 nézet is kialakítható. A hidromechanizációs anyagszál­lítás kedvezően befolyásolhatja az építés teljesít­ményét. (Az 1970. évi árvíz során a jugoszláv Tisza-szalcaszon úszó kotrókkal hidromechanizá­ciós anyagszállítással 180—240 m3/h teljesítményt értek el.) A támasztópadka építése során az át­szivárgó víz kieresztését (esetleg szűrő beépítésével) és elvezetését biztosítani kell. A szivárgás elleni védekezés következő fokozata, amikor az „átázás” oly nagy mértékű, hogy a töltés állékonysága közvetlen veszélyben forog, a töltés anyaga nyírószilárdságát jórészt elvesztette. Ez esetben a leghatékonyabb védekezési mód a pátrialemez fal. A pátriasor alkalmazása szivárgás elleni védelemnél elsősorban stabilitási jellegű, és csak kisebb részben lehet szivárgásgátló hatását figyelembe venni. Ha a stabilitás biztosítása mellett szivárgás­gátlás is szükséges (pl. a szivárgó víz sebességének csökkentése érdekében), akkor „széles vízzáró le­mezeket” alkalmazhatunk (pl. a francia de Wendel- lemezek 71 cm szélesek). A lemezfal elkészítése is gyorsabb, mint a pátrialemezzel. Ilyen esetben, amikor a szivárgásgátlás is a cél, a töltés hullámtéri rézsűjén épített lemezfallal megtámasztott, lehetőleg vízzáró új földfeltöltés, az eredeti töltés szerepét hivatott átvenni. Ezért törekedni kell a lemezfalat a vízben minél beljebb elhelyezni és a rézsűn minél tömörebb új réteget meg­építeni. Törekedni kell, hogy a lemezfal, ha lehet­séges, a töltés alatti vízzáró réteget elérje (vagyis elég hosszú legyen), továbbá a lemezek csatlakozása minél tökéletesebb legyen, végül a lemezek mögött 896

Next

/
Thumbnails
Contents