György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —27 í a töltés felé eső részt lehetőleg vízzáró anyaggal ki kell tölteni. Árvíz után az erősen szivárgó szakaszokat felül kell vizsgálni. Elsősorban a töltés tömörségét kell ellenőrizni, mivel a szivárgás hatására esetleg fellazulások következhetnek be. Meg kell állapítani azt is, hogy a szivárgás a töltés mely részein történt (a szivárgási vonal alatti teljes szelvényben, rétegekben vagy a töltés és a fedőréteg között). E vizsgálat eredményei alapján kell megtervezni a következő árvizek elleni védekezésre való fel- fck készülést és a töltések megerősítését az alábbi szempontok figyelembevételével. Azokon a töltésszakaszokon, ahol a töltés víz- áteresztő, de a fedőréteg vízzáró, ennek következtében a talajtömbből a töltésbe beszivárgás nincs, vagy az elhanyagolható mennyiségű, a szivárgás ellen a következő módokon lehet eljárni: — a töltéserősítés végrehajtása a hullámtéri oldalon vízzáró anyag beépítésével. (A beépítésre kerülő anyag az eredeti töltés anyagánál legalább egy nagyságrenddel vízzáróbb legyen), — a mentett oldalon homokos-kavics szűrőpadka kiépítésével, — ha statikai erősítésre nincs szükség, csak a szivárgás csökkentése a cél, akkor a legjobb megoldás, ha a hullámtéri oldalon, a maximális árvízszint és a vízzáró fedőréteg között, a töltésbe szigetelőfal készül. Rendkívül fontos, hogy e fal a vízzáró rétegbe legalább 1,0 m mélyen bekössön. Azokon a töltésszakaszokon, ahol a töltés mellett a fedőréteg is vízáteresztő: — a töltéserősítés esetén a hullámtéri oldalon vízzáró anyag beépítésével és a fedőréteg vízzáróvá tételével (talajcserével) vagy bentonitos szigeteléssel, vagy vízzáró függöny építéssel, — a mentett oldalon homokos-kavics szűrőpadka, illetve szűrőszőnyeg (10—15 m széles) építésével, — ha nincs szükség erősítésre és az altalajban a vízvezető réteg alatti vízzáró réteg elérhető mélységben megtalálható, a töltésben az alaprétegig megépített szigetelőfallal, vékony résfallal védekezhetünk. Azokon a töltésszakaszokon, ahol a szivárgás a töltés áteresztő rétegeiben történik, a vízvezető rétegeknek a hullámtéri oldalon injektálással vagy agyagos kezeléssel, vékony résfallal, talpszivárgás esetén (ha a fedőréteg viszonylag vízzáró) pedig szigetelő őrfal létesítésével védekezhetünk (V-18. ábra). Végül abban az esetben, ha a töltéserősítés során a mentett oldalra vízzáróbb anyag került — még ha az árvíz során nem is mutatott rendellenességet — 0—10 m-enként a töltés lába felé megfelelő esésű 0,25—0,30 m széles szivárgókkal lehet a töltésekben feltorlódott vízmennyiséget kiereszteni. Szükség esetén a keresztirányú szivárgókat a töltés tengelyével párhuzamosan 0,4—0,6 m mély hosszirányú szivárgókkal kell összekötni. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy a szivárgók működése következtében a hidraulikai V-19. ábra. Töltés megcsapolása szivárgókkal 1 nézet; 2 metszet 57 Vízügyi létesítmények kézikönyve 897 V-18. ábra. Szigetelő őrfal
