György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —24 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI V-3. táblázat Hullámverés elleni védekezési módok összehasonlítása Védekezési mód Teljesítmény, 1 fő/h/fm Összes költség, Ft/fm Elhabolás, m3/fm 1. Fóliaterítés (4,2 m széles) a) fóliaszeggel 30-50 30-31 0,2 b) homokzsák terhelés szárazon 57-58 0,3 c) betonelem terhelés 20-30 35-36 0,1 d) alsó vascső nehezék víz alatt 31-32 0,3 2. Gitterplan háló 50 80-85 0,3 3. Rőzseművek a) futó rőzsesor 8-12 5-6 0,5 b) rőzsehengersor 10-14 6-7 0,5 c) háromsoros rőzsehen- ger 4-5 18-20 0,3 d) rőzseborítás 3-4 26-284. Vegyszeres védekezés 100-120 a szabadon hagyandó sáv és a véderdő közötti területen szálerdő telepítése. Burkolt töltésrézsűk hullámverés elleni védelme sok nehézséget jelentett az árvédekezés során. A hullámverés hatására a burkolat alatt kiüregelődés folyamata indul meg. Látható jele, hogy a burkolat mozog vagy megrepedt, vagy esetleg beszakadt. Védekezési mód: — ha még száraz állapotban észleljük a burkolat hiányosságát, PVC fólialemezzel betakarjuk, — árvíz alatt, ha a kiüregelődés nem nagy, rakott rőzsével vagy nagyobb biztonság érdekében rőzsehengerekkel befedjük és e rőzseműveket a burkolatra szorítjuk, — ha a burkolat már beomlott vagy a kiüregelődés nagy és az intenzív védekezés érdekében a burkolatot el kell távolítani, akkor a rézsűt fejkarózás mögé helyezett földfeltöltéssel, homokzsákokkal vagy terméskőszórással terhelve védjük az elhabo- lás ellen. Az árvíz után a tönkrement vagy megrongálódott burkolati szakasz szakszerű és gondos helyre- állítása, továbbá a csatlakozó szakaszokon a burkolat és a rézsű ellenőrzése szükséges. Töltésszivárgás elleni védekezés Szivárgás jelensége alatt a töltésben lejátszódó azt a folyamatot értjük, amikor a töltésbe jutott víz a hidrosztatikus nyomás, a kapilláris és molekuláris erők következtében mozog. A szivárgás jelensége a különböző anyagú és tömörségű töltésekben különbözőképpen megy végbe: Ha a töltés anyaga homogén, vízáteresztő vagy félig vízáteresztő — kavicsos homok, finom homok, iszapos homok, iszap —, akkor a töltésben az árvízszintnek megfelelő, a hidraulika törvényszerűségeivel értékelhető, gravitációs ,,átázási” görbe alakul ki. Ha a töltés anyaga homogén, kötött, vizet át nem eresztő, akkor általában — az árvíz viszonylag rövid időtartama alatt — a szivárgás folyamata nem tud a töltéstest teljes keresztszelvényén kialakulni. Az 1,35—1,40 Mp/m3 száraz térfogatsúlyú kötött talajok már viszonylag kis nyomás esetén a plasztikus határ körüli víztartalmat aránylag gyorsan felveszik és ugyanakkor nagymértékben vízzárókká válnak. Végül — és ez az általános eset — hogy a töltés anyaga inhomogén, réteges szerkezetű. (Vízzáró és áteresztő, sőt erősen eltérő tömörségű rétegek váltakoznak.) Sok esetben a töltéserősítések során nem távolították el a régi töltés felületét alkotó, 0,50—0,80 m vastag „elöregedett” kérget és így keletkezett a töltésben egy vagy esetleg több vízeresztő réteg. Ilyen esetben a töltésben nem alakul ki a klasszikus szivárgási vonal, hanem a szivárgás vagy a töltéstest vízáteresztő rétegeiben koncentrálódik ,,kontúr szivárgás"; vagy az egyébként vízzárónak mutatkozó töltés és talajtömb érintkező sávjában, a nem kellő gonddal végzett alapozás következtében „talpszivárgás" formájában jelentkezik. A szivárgás hatására a töltés a víz felőli rézsű vagy a talajtömb felől az árhullám tartósságától és a gát anyagának áteresztő képességétől függően fokozatosan előre haladva átázik és a töltés mentett oldali rézsűjén, általában a tereptől felfelé terjedően, megjelennek az átázás jelei (csurgás, szivárgás). Kötött vízzáró talajok esetén az „átázás” hatására a mentett oldali rézsűn — hosszirányú repedés, — a töltés anyagának megfolyósodása, — lekagylózás következhet be. Végső esetben az átázott töltés elvesztheti állékonyságát. 894
