György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-76 ALAPOK legfeljebb azonban 150 kp/cm2. A jég húzószilárd- sága 3-4-20 kp/cm2. A magyarországi vízfolyások jege átlag 20-4-30 cm, ritkábban 50 cm vastag. Az összetorlódott jégtáblák összes vastagsága ennél lényegesen nagyobb is lehet. A vízfolyások jéggel való borítottságának mértékét az n jégborítottsági szám jellemzi. Azt fejezi ki, hogy a b víztükörszélességgel arányos felületnek mekkora részét foglalják el a jégtáblák. Az nbv szorzat meghatározott keresztszelvényen áthaladott jégmennyiséget fejezi ki m3/s-ban. (v a felszíni sebesség m/s-ban kifejezve.) Ha n= 1, az időegység alatt érkező jégtáblák területe megegyezik a víztükör területével vagy annál nagyobb. Ha a jégtáblák elakadnak, a felülről érkező jég feltorlódik, jégtorlasz keletkezik. A jégdugó felett a jégtáblák fokozatosan megállnak, a folyó beáll. A jégtakaró folyóhossz menti növekedési sebessége elérheti a napi 40 km-t is. FELSZÍNI VIZEK Vízfolyások A felszínen lefolyó vizek a völgyek fenékvonala mentén összegyülekezve, majd patakokká, fo- lyókká, folyamokká egyesülve a tengerekbe öm- lenek. A vízrendszerek völgyei az endogén, valamint az exogén erők együttes hatására jöttek létre és alakulnak ma is. A völgyeket attól függően, hogy a létrejöttükben közreműködő erők közül melyik az uralkodó, a tektonikai, az eróziós, a deflációs és a glaciális völgyek csoportjába sorolják. A tektonikai völgyek helyét főképpen a földkéreg mozgásai szabták meg, de egyéb erők, hatások is közrejátszottak. A völgyet létrehozó mozgás lehetett vetődés, gyűrődés vagy árkos süllyedés. Az eróziós völgyeket főképpen a víz szilárd anyagokat elmosó munkája hozta létre, részben lebegtetett, részben pedig görgetett hordalékként elszállítva a kőzeteket. A deflációs völgyeket a víz munkájához hasonlóan a szél hozta létre azáltal, hogy a szemcsés felszíni kőzetek egy részét elkoptatta, elfújta. A glaciális völgyeket, főleg a pleisztocénban, a gleccserek vájták ki. A felszínen lefolyó víz esőbarázdákat váj a talajba. Az esőbarázdák vízmosásokká egyesülnek. A vízmosások tordákká fejlődhetnek. A lejtőn mozgó víz a szemcsés kőzetet megbonthatja, hordalékként elhordhatja. Az esés csökkenésekor, a lejtő lejjebb fekvő szakaszán, a víz sebessége és ezáltal a hordalékmozgató erő is csökken, a hordalékot részben vagy teljesen lerakja, hordalékkúp keletkezik. A lejtő felső szakaszát, ahonnan a víz a hordalékot elsodorja, katlannak nevezik. A katlan és a hordalékkúp közötti szakasz neve torok (1-142. ábra). A vízfolyások felső szakaszukon rendszerint mély, V alakú völgyet vájnak ki, mert energiájuk nagyobb, mint a súrlódási ellenállás legyőzéséhez és a hordalék elszállításához szükséges energia. A felső szakasz jellegű vízfolyás oldalrézsűjének hajlásszöge rendszerint megegyezik a természetes rézsű szögével. A középszakasz jellegű vízfolyás munkaképessége rendszerint egyenlő az elvégzendő munkával. A völgy széles, a meder kanyargó, lassan változó. Az alsó szakaszon a vízfolyás munkaképessége kisebb a hordalék elszállításához szükséges munkánál. A folyó általában völgyének közepét tölti, ezért a völgy közepe magasabb a pereménél. Ennek következtében a mellékvízfolyások nem tudnak a folyóba beömleni, azt hosszú szakaszon követik. A vízfolyások alakja nagymértékben függ a terep alakulásától, a csapadéktól (a vízhozamtól) és a kőzet minőségétől. A vízfolyások alakjának tanul92 1-142. ábra. Katlan, torok, hordalékkúp
